2016. február 20., szombat

LÉLEKSZÁLLÓ... TO BE CONTINUED

Lélekszálló
6.rész
1.fejezet
2004.február 18.
2:01
 Éber voltam, nagyon is éber... Kaidan már aludt, de én nem aludhattam... Szerettem... Nem akarom, hogy meghaljon...Miattam... Korholom magam...
Felálltam és elballagtam a forró kandallói tűzhöz.
-Csinálok egy kis teát!-mosolyt erőltettem magamra de nem ment, inkább csak egy elmosódott arc jött ki belőle...
3:12
 (Fellicity szemszöge!)
        Nem tudtam aludni... A lányokkal a kastély előterében ültünk a kanabén, pokrócba bugyolálva... És várva, hogy Jerana, Kaidan, de főleg Blake visszajöjjön.Legalábbis én őt  vagyis... hát, őket vártam.
Csend van...Mély csend, csak a lányok szuszognak, mert már elbóbiskoltak. De engem valahogy nem tud elnyomni az álom.
Ekkor kitárul a nagyajtó és friss hűvös hajnali levegő jön be, és Blake.
 A lányok fel sem ébredtek.
Azonnal odafutottam hozzá és megöleltem-Blake, hiányoztál!
Ő is viszonozza-Te is, Madaram!
Azonnal eszembe lövell egy szerelmes-ötlet;
-Gyere, menjünk fel, a többiek hadd aludjanak!-fogom meg a gallérját.
-Mennék, de nem lehet!-állít le.
Lesöpröm kezem róla és picit hátrébb lépek.-Miért nem?-kérdezem összefont karral.
Utánam jön és meg fogta állam, arra kényszrítve nézzek a szemébe.-Kaidant megharapták, és szükségem van rátok, úgyhogy most azonnal indulunk, figyelj az igazgató szól a lányoknak, hogy reggel jöjjenek el, felfegyverkezve.-mosolyog.-Most. Csak te meg én, elmegyünk Jerához és Kaidanhoz.
-Rendben!-egyeztem bele azonnal.
Közel húzott és ajkait  a számra tapasztotta.-Gyere menjünk!-vált el tőlem.
Az ajtóhoz húzott, de én még nem akartam menni;
-Csak egy kicsit se?
-Fell, ne csináld már!
-De, kérlek...-vágtam cukipofát.
-Nem.
Felkapott és ölbe vitt ki.-Eressz el!-sipákoltam.-Blake!!!
-Nyugi, csak Hívószóig viszlek.-kuncogott.-Választunk Neked egy lovat.
-Mivan!?-erre azonnal elhallgatok.
-Aranyfenyő kiválasztott és lovagolhatsz rajta.
-Oké, de nekem miért kéne?
-Mert Hívószó csak engem és Jerát viseli el.-magyarázta.-De viszünk még kettő lovat, Borongást és Rajnasit is.
-Minek?
-Mert Borongás Kaidan lova és Rajnasit pedig, azért, mert Jerát is szereti.
Felsegített Aranyfenyőre;
-Jól van,ugye tudsz lovagolni?
-Persze, nekünk is vannak lovasóráink.
-Oké, gyerünk.-ült fel lovára.
4:13
(Jera szemszöge)
  Egyszerre csak Kaidan felordít...
-Kaidan! Mi történt...-hangom elapad, halkul, már magam is alig hallom. Megszemlélem Kaidan miként változik át... Nem , nem Cravojjá, valami mássá... Farkassá.Talán.Valami mássá?
Biztos.
Ekkor rám ismer a felismerés... Átalakul... Blake azt mondta, hogy, ha Kay teste elutasítja az Átalakulást akkor...-Igaz, nem mondott semmit, de most jöttem rá-,Sötét lélek lesz...
-J...Menj el!-hangja már olyan elhalt, mintha tényleg az lenne.Halott.
 De nem még van remény!
-Nem!-hadarom gyorsan és hozom a törölközőt.
-Átalakulok... Már... Öhm...Így is!-figyelmeztet, de én eltökélten, vagyok azon, hogy nem hagyom meghalni, ezért csak a fülem mellett suhan el.
-Elég ebből! Engedd, hogy meggyógyítsalak!-szólok rá.
-Nem...Hát nem érted!-újjabb feszült ordítás.-Jobb a világ nélkülem!
Gyorsan, rányomom a forró törülközőt a sebére, ordít, még szítokszavakat is mond... De nem engedem, hogy meghaljon!
Még nem, először ki kell kérnie a véleményét tőlem. Én pedig nem engedem meg!
  5:45
Reggel a napsütésre és két meleg kéz szorítására ébredek. Fellicity. Blake. Fellicity nagyon is lágyan simogat, de én erre is felébredek, bármire, ami hozzá tartozik felébresztene.
-Fellicity!-ölelem meg jó erősen, hogy szuszt se kapjon.
A dühöm Kaidan iránt elapadt, szilánkokban... Úgy...-Nem is tudom, hogy fejezhetném ki-, mint a törött ablaküveg szilánkok a padlón. Egyik kisebb másik nagyobb.Foltokban.
-Szervusz!-vesz egy mély levegőt amikor elengedem.
Mintha, ezt a levegő áradatot örökké bent akarná tartani.
-Úgy hiányoztál!-nyílik ki egyszerre csak szája.
-Te is!
-Nos, hogy van a betegünk?-néz mögém, de ekkor elkomorul tekintete.
Hátranézek-Hol van Kaidan?????
Összevissza dobálok mindent, de hiába. Kaidan sehol.
-Te jó ég!,-Ekkor viszont már majdnem megfolytanám magam-, Kaidan elment!
-Tessék?-döbben meg maga Fell is és Blake.
-Igen, sajnos elaludtam.
-Figyelmeztetelek!-ordít rám Blake.-Ha nem szundikáltad volna magad rojtosra, most nem ez lenne!
-Ó!-ekkor elszakad a cérna- Akkor miért nem, Te maradtál itt? Félsz Kaidantól?Irigy vagy, mert Őjobb nálad? Sötét Sulkok csak az irigységükről híresek!
De amikor Blake válaszolna a csendben ülő Fellicity megszólal;
-Hagyd abba!-nyugtatja Fell.-Elég!
Melylevegőt veszek és hallgatok.
-Rendben,bocsánatot kérek!-fakad ki Blake.
-Oké, akkor én is!- hideg kézrázást adunk egymásnak de a végén, elröhögjük magunkat és megöleljük egymást.
Lélekszálló

6.rész

2.fejezet

2004.február 18.

10:48
Blake, Fellicity és én lovainkon keressük Kaidant.Legalábbis akarnánk, ha jönnének a lányok. Az én hibám... Csak, csakis az enyém. Ha nem alszom el, akkor nem megy el. Soha. Nem, elég Jerana Darkson! Nem sajnáltathatod magad!


Hűvös télies szellő fúj, evvel felborzolva hosszú, fekete hajam.
Most veszem észre-amint a hajamat fésülgetem a kezemmel-, hogy egy tincs kifehéredett. Érdekes.

Rajnasit, a fekete lovon ülök most. Borongás, szegény (Kaidan lova) annyira látni szeretné Kaidan-t, hogy már vágtázni is akar. Fellicity Aranyfenyőn, Blake, pedig Hívószón ül. Körbe és körbe jártatjuk a lovakat, le ne fagyjanak.

Szédelgek... Már így is. Annyira hiányzik Kaidan... És mikor jönnek már a lányok?


-Hé,Fell, J.!-ugraszt ki gondolatmenetemből Blake.

-Mi az?-kérdezzük egyszerre Fellel.
-Elindulunk.-utasít minket Blake.-Nem várjuk a lányokat, vártunk éppen eleget. A lovak is fáznak, szóval elindulunk.


-Oké!-egyezik bele azonnal Fell.

-Jó.-egy vállrándítást adok. És elindulok Rajnasittal.
Ekkor belém mar a gondolat; És mi van ?, ha,
Fallenis-hez mennénk? Kaidan volt barátnőjéhez?
Meghalt Kaidan?
Átváltozott?
Vagy... Nem, nem mondom ki... Ha már nem szeret?
-Hé, skacok!-kiáltok.-Mi lenne, ha elmennénk Fallenis-hez?
-Nem.-suttogja Blake.
-Az ki?-kérdezi Fell.


-Egy...Sötét lélek, sulk, mint mi, de gonosz, és megbízhatatlan.-magyarázta Blake.

Éreztem, ahogy Hívószó próbálna rakoncátlankodni, hogy enyhítsen a feszültségen, de Blake erősen megragadta kantárját és meghúzta.Hívószó megrémült, engedelmesen leejtette fejét és beadta derekát.


-Én elmegyek hozzá az biztos!-álltam a sarat.Nem engedtem Blake erőszakosságának és parancsának.-Nem kell berezelni Mr.Magabiztos!-kuncogtam.
 
-Jera, elég!-parancsolt rám.Megszorította a kantárszárat, mire Hívószó oldalazni kezdett.Blake nem számított erre és leesett, de nem hasalt bele a hóba, sajnos... 😆 A lovak azonnal hátrálni kezdtek.Tudták mi következik.

Átváltozott farkassá és nekem jött...Levágódtam Rajnasitról.A vállamra estem, ami mostmár szörnyűen égett.- Ne merj ilyet tenni Jerana Dark!-fenyegetett farkasként Blake.Vicsorgott, acsargott. Oda-vissza járt és engem figyelt. Nem félek.Legalábbis tőle nem.SOHA.-Kihagytad a -sont!-mondtam neki.




Promossive
 
 
Alig, hogy kimondtam ezt a szót, azon nyomban maró fájdalom jelentkezett testemben. Aztán éreztem, ahogy állkapcsom feszül és eltörik... De nem fájt, egy pillantás heve volt az egész.-Na most legyen nagy a pofád!-morogtam rá, és lelöktem magamról. Azonnal felálltam és körbe-körbe jártam.Azt meg, hogy?-nézett elképedve Blake farkasként.-Csak a fiúk tudnak Átváltozni!

Hát nem, mert én is tudok ezt azt.-Mosolyogtam.


-Elég már!-visított Fellicity.

Blake felvonyított és egy ködszerűen visszaváltozott emberré.

-Jerana, változz vissza!-utasított.
Promossive
 
 
Farkasbőröm lehullott, helyette emberi bőr vette helyét. Felálltam.-Akkor elmegyünk?

-Igen.-morogta.

-Ezaz!-éljeneztem, és vissza szálltam Rajnasitra.

Ekkor rápillantottam Fell-re; szegény, még mindig a történteket dolgozza fel... Ajjaj.

-Hé, Fell, jól vagy?-kérdeztem.
-I-Igen.-suttogta erőtlenül.-Bellum omnium contra omnes. Mindenki háborúja mindenki ellen.


-Mi?-kérdezte Blake.-Ez honnan jött?

-Nem tudom, csak így bevillant.-válaszolta szórakozottan Felhőm. -Amúgy is sokat szokott előfordulni.

-Oké.

-Lehetséges, hogy a tisztitóknak van ilyen képességük. Akkor Te, Madaram, egy Auralskyn vagy!

Auralskyn: képes a jövő képeibe látni. A szándékot látni ami a cravojokat vezérli.

Lélekszálló
6.rész



3.fejezet
 


2004.február 18.

14:02
A szellő már hűvösen égette arcomat. Annyira fáztam már, meg egy kicsit éhes is voltam. Ranasit is már alig bírta szusszal. Mindenki csendben lovagolt csak Blake szólalt fel néha, hogy utasítást adjon...
19:25
A többiek már aludtak. Őrséget váltottunk minden 5 óra után. Azt mondtam, hagy legyek én... Én most úgy is egyedül vagyok. Jaj Lucia úgy hiányzol, bárcsak itt lennél! gondoltam. A kardom, amit még mindig Rose-tól kaptam, most fényesen felvilágított.
-Jesszusom!-riadtam fel.Feltáplászkodtam ülőhelyemről,-egy kidölt farönk volt mohával tele- és odabattyogtam a kardomhoz. A tűz mellett hagytam ami szerencsére nem aludt még ki.
Ekkor megpillantok valamilyen pislákoló fényt. Lidércfény. Nem bízhatunk ilyen lélekfényekben, mert nem lehet tudni.A Lidércfény az elveszett lelkeknek megmaradt "jósága".
Nem tudok uralkodni magamon... Elvezetne Fallenishez?, vagy Kaidanhoz?... Bárcsak.
Promossive
Átalakulok egy szempillantás alatt farkassá. Követem a pislákoló fényt. Fekete bundámon is érzem mennyire hideg a téli éjszaka.Gyorsabban kezdtem el futni. Nyilként suhanva tovább és tovább. Karmaim beleválytak a hideg fagyos, jeges hóba. Lüktettek mancsaim, de nem érdekelt, ha ez az ára, hogy megtaláljam Fallenist akkor el kell viselnem.
0:25
Pontosan 6 órája futok fejvesztve egy kis fény után.Mekkora butaságot követtél el!, szólt egy hang a fejemben.
Ki az?, kérdeztem vissza.Kaidan?
Nem, válaszolta a hang.
Fallenis!,morgok és körbefordulok a sötétségbe, hátha meglátom. És megpillantok egy nálam jóval nagyobb és erősebb farkast. Fallenist. Fehérfarkas, a szemén kék vágással... Szárnyai is vannak. Gyönyörű fekete szárnyak. Imádom a fekete szárnyakat!
MIért vagy itt,leány?,kérdezte. Fölémmagasodott, akkora volt, mint egy 2 éves grizzly medve-Kifejlett vaskos testű, fehér szőrű - farkas-...
Kaidan Unixot keresem,mondtam.Kérlek,Fallenis, segíts!
Soha!, morgott.
PROMOSSIVE átváltoztam emberré.
HOPE
HOPE
HOPE...
Szárnyaim nőttek.Fehérek és gyönyörűek. Szinte világítottak az éjszakában.
-Kérem, segítsen, Fallenis!
-Mondtam már,-szünetet tartott-SOHA!
Most vettem észre, hogy ő is vissza változott emberré. Íves ajkai és gyönyörű fehéreskékes szemei voltak... Nem úgy nézett ki, mint egy sötét sulk. Barna haja derekáig ért.
-Kérlek, Hope!-régen mondtam már ki ezt a szót...Nevet. A valódi nevemet. Igen, Lucia mamája mindig így hívott...Legalábbis a lelke; Jerana Hope Darkson. Olyan érzés volt kimondani, mintha egy gombóc lenne a torkomban.
Fallenisnek elege lett.
Felszállt hatalmas fekete szárnyaival az éjszakába, engem pedig fakétnél hagyva. Nem hagytam ennyiben, felrepültem és követtem. Rámenős leszek, ha kell ha nem!
A hideg hűvös szél a szárnyaimnak esett jól, nem pedig testemnek.
-Hallgass meg, Fallenis!!!-ordítottam.
-Nem!-kiáltotta.-Hagyjál békén!-kilőtt rám egy fénysugarat, nem számítottam rá, de kikerültem.
-Elég ebből, csak azt szeretném ha válaszolnál néhány kérdésemre!...
-Rendben van.-válaszolta morogva és jelezte hogy leszáll...
Fellicity szemszöge !!!!)
2004.február 19.
07:45
A lovak kapargatták a jeges havat hátha találnak egy kis füvet. Kimentem egy kis friss levegőt szívni... Csak egy melltartó, egy sárga garbópulcsi, fekete farmer és egy fekete bakancs.Most össze volt kötve loboncos hajam.
A lovak megvoltak még a rakoncátlan Hívószó is.
Ki lehet őrségben?
Senki!!
Az, hogy lehet?
-Blake, ébredj, kérdezni akarok valamit!-hátráltam és azonnal beszaladtam a nagy sátorba (Nagyon tetszenek az ilyen sátrak, belül tisztára olyan mint egy lakás kivülről pedig sátornak tűnik).
-Mi az Felhő?-kérdezte morcosan... Tegnap egymás mellett aludtunk. Nem történt semmi komoly...Csak csókolóztunk.
Félmeztelen volt. Csak a felsöteste már kidolgozott volt.
Sutba dobtam a gondolatot és elmondtam mit akartam;
-Jera eltünt!-jeletettem ki.
Kétségbe estem, de Blake nem zavartatta magát, Ő nem volt kétségbeesett, inkább magabiztos.
-Nyugi Felhőm!-ölébe húzott és megcsókolta meztelen vállam.-Figyelj, J, tud magára vigyázni, és farkas!
-Akkor is!-tiltakoztam.-Féltem!
-Tudom, de mi lenne, ha csinálnánk kaját, aztán megvárnánk a lányokat?
-Rendben.-gyorsan megfordultam és lenyomtam súlyos testét és csókot leheltem ajkaira.
Megfordított most Ő volt felül és nem én . Karmolászni kezdtem hátát... Halk nyögéseket hallatott.
Ekkor kitárul a bejárati ajtó és a lányok lépnek be.
-Rosszkor jöttünk?
-Á,...öhm...-csak dadogott a fiúm.
-Igen!-néztem villámként rájuk, de azonnal megbántam.
-Oké, én felöltözök.
Amint Blake bement a fürdőbe aonnal odafutottam a lányokhoz és megöleltem őket;
-Annyira hiányoztatok!
Tovább beszélgettünk amíg Blake és én reggelit csináltunk magunknak.
Délután már úton voltunk és Kaidant kerestük...Meg a nővéremet.
TO BE CONTINUED...



Lélekszálló FOLYTATÓDIK!

Lélekszálló
4.rész
2.fejezet
-Éjszakai este-
   2004.február 15.
   5:00
     Eltelt néhány nap és hét... Nem történtek különleges dolgok, se semmi mások :)
~°°~
5:04
Amikor már elvégeztem a reggeli teendőimet, átosontam a hugom szobájába;
Tudni akartam, hogy őt már elhívták-e, mert engem még nem...Azóta nem beszéltünk amióta Ilinor megbántott...
Gyorsan átsprinteltem a folyosón és benyitottam;
-Hé, ébren vagy?-suttogtam.
-Igen, Jerana, ébren!-mondta álmosan.-Hogy-hogy itt vagy?
-Megkellett kérdeznem, hogy téged már elhívtak-e ?
-Hát... Nem.-morcoskodott.
-Hé, akkor mehetnénk együtt!-kiáltottam.
-Rendben, menjünk együtt!-arca felderült és nagyon is mosolygott.-Van ruhád?, tudok szerezni!
-Hát, nincs, de ha tudnál szerezni, megköszönném.
-Tudok, de most gyere, beszéljük meg, ezt az Ilinoros dolgot.-megpaskolta az ágyát, hogy üljek le oda.
-Rendben.
Megbeszéltük egymással és a végén már sírva ölelkeztünk, aztán jól elnevettük magunkat. Ez az én hugim.

~°°~
14:54
   Hamarosan, már csak pár óra és kezdődik a bál. Izgulok, vajon Blake és Kaidan kit hívott el?
Skyelynne-t tudom hogy Jason, de Rose-t és Marina-t ki?
Majd kiderül...
Most pedig futás Fellicity szobájába.
Beugrok szobájába ahol Skyelinne és Fellicity foglalatoskodik ; Érdekes, hogy együtt vannak, hiszen alig ismerik egymást, de örülök nekik.
-Hahó!-szólok be.
-Szia!-köszönnek egyszerre.
-Na, ti mit vesztek fel?
-Én, ezt a csodás darabot!-lelkendezett Fell, és egy Piros ruhát muttatott fel.
-Gyönyörű...-suttogtam.
-Tudom, Skye pedig ezt!-egy felhőkék ruhadarabot mutatott.
-Huha, oké, és én?
-Te, egy fekete ruhát fogsz felvenni.
Kinyitotta a gardób ajtajait....És megláttam, azt amit, még soha... Gyönyörű, fekete ruha és a végeinél lefelé, kifehéredett...
Eltátottam számat;
-Ez csodálatos!
                                                                                            ~°°~
18:00
Ahogy beléptem rémület és izgalom fogott el ;
Az egész műsor a szabadban és a csarnokban volt. A csarnok csillogott villogott, és kék fények árnyékába merülve nézelődtem.
A  lányok nem jöttek velem, mert azt vallották " egy magáyos belépő ebben a ruciban, meghozza a fiúk kiváncsiságát", csak a fejemet és szemet forgattam erre.
Megláttam Fellicityt és azt hiszem Marcoval társalgott.
Én inkább a háttérbe vonultam, és az asztal mellett nézelődtem;
Sajna, de nem láttam Kaidant, se Blaket... Pedig kiváncsi vagyok kikkel jönnek...
Erre meglátom Kaidant... A hugát hozta el, de nem, Kiessa "kezét" átadja Jasonnak?!
-Szia!-Egyszerre csak Blake jelent meg mellettem.
-Jesszus, megijesztettél!
-Tudom!-nevette el magát, és végigmér-Gyönyörűen festesz.
-Köszi!-pirultam el és mosolyogtam.
Közelebb és közelebb jött...Éreztem a lélegzetét, és az ütemes szívverését;
-Szia...Megzavartam valamit?-kérdezte csábosan Fellicity.
-Nem!-emeltem fel a hangom.Fell tudta mit jelent ha ilyet csinálok, azt jelentette "IGENIS MEGZAVARTÁL".
-Oké, mit csináljunk?
-Semmit...-nem akartam Fellel beszélgetni-És hogy-hogy nem Marcoval vagy?
-Én nem vagyok Marcoval, Skye van vele!- védekezett.
-Huha, Skye és Marc, wow!- műpletykásfejet vágtam, nagyon nem lepődtem meg.
-Most, ha megbocsátotok, el kell mennem!- gyorsan, mielőtt még válaszolhattak volna, elsaszéztam onnan.
Ekkor, pedig Kaidanbe ütközök;
-H-hali!-nevettem el magam..
-Szia J.!-mosolygott.-Öhm... Klassz az este, nem?
-Igen!-feleltem zavartan,netán, Kay, elpirult volna?!
-Na, jó, térjünk a lényegre, eljönnél velem sétálni?- masszírozta halántékát.
-Persze, de mi a baj?
-Semmi, de boldog vagyok, úgyis beszélni akartam veled.-hangja kicsit ideges volt.
-Hát, rendben...
Kimentünk a hűs télies levegőre, nem fáztam, mert Kaidan odaadta a zakóját, kedves tőle  meg kell hogy mondjam.
-Nos, miért is jöttünk ki?- kérdeztem, mert már nagyon érdekelt.
-Mert... Először is azt akarom mondani, hogy csodásan festesz, másrészt...
Ekkor félbeszakitom;
-Másrészt, azért mert meg akarod fogni a kezem?- ezt miért mondtam???????
-És ezért...
Maga elé fordított és lágyan megcsókolt... Én azonnal menekülni akartam, de a testem nem mozdult... Szét akartam szakadni és össze forrni...Lelkemben ordibáltak...De testem magabiztosan állt és engedett a szenvedélyes csábításnak...
-Elég... -suttogtam, pedig ezt soha nem akartam befejezni.
El akrtam futni tőle, de gyengéden visszarántott...
(FELLICITY SZEMSZÖGE!!!!)
Blake-val beszéltem a puncsos tál mellett. Vicces volt, nagyon. Jó társaság, és nagyon klassz barát... Kicsit tetszik is. Helyes mit mondjak... A beszéd közben felcsendül a kedvenc számom... Ó, te JÓ ÉG!!!! ... Kérlek Blake, kérj fel!
És mintha hallotta volna máris megkérdezte;
-Táncolnál velem, Fellicity?-kérdezte kedves vigyorral.
-I-igen!-feleltem dadogva zavaromba.
Egy csendes helyre tessékelt és lassúzni kezdtünk... Csodás volt.
-Miért vagy ilyen velem?-kérdezi egyszerre csak.
-Hogy érted?-kérdezek vissza, nem értem.
-Tehát... Te, olyan finnyás csajnak nézel ki...Már bocsi, de nem hittem volna, hogy...-Mélyen a szemembe nézett, én, pedig...hát... MEGCSÓKOLTAM!
Amikor rájöttem, hogy nem viszonozza, azonnal elválasztottam ajkamat az övétől;
-Bocsánat, én nem...-elfutottam, be egyenest az erdőbe.
-Várj már, Madár!-miért nevezett így Blake????
-Nem vagyok,Madár!- ültem le egy fatörzsre.
-Hé, most meg mi a baj?-kérdezte.
-Semmi, csak...-belenéztem fekete szemeibe...-...Az, hogy nem viszonoztad.
Leült mellém és átfogta csupasz vállaimat;
-Madár, tőlem, ha kérsz valamit, akkor megkapod.-suttogta fülembe. Éreztem a meleg lehelletét, ahogy hideg bőrömhöz ér.
Odafordultam hozzá, az ajkunk majdnem összeért.
-Miért hívsz Madárnak, hisz nem vagyok az.-suttogtam, és egy pillanatra az ajkát néztem.
Levette kezét a vállamról, és én éreztem, hogy azonnal megfagyok.
-Mert... Hát, igazából, nagy hülyeség.-nevetett kicsit és elhátrált, de lassan.-Azért, mert... Öhm... Néha, azt képzelem, hogy egy gyönyörű madár vagy, aki tud szállni, és sosem állsz meg...Soha-kuncogott.-Tudom, nagyon baromság.
-Szerintem, nem az...-néztem szemeibe-,Kérnék tőled valamit...
-Mit?-érdeklődött, de leesett neki. Közelebb és közelebb jött... Mignem megcsókolt...

Lélekszálló
4.rész 3.fejezet
19:23
-Soha az Életben nem lesz belőled elég, Jerana Darkson...-ahogy ezeket a szavakat kimondta testem megrökönyödött...Elkapott, és magához húzott.-És megérdemled, hogy így bánjanak veled, mert kedves és gyönyörű lány vagy, hogy figyeljenek rád...
-Miért?-lihegtem oda, mostmár sírva.
-Mert szeretlek!-suttogta és újra megcsókolt.
2004. február 16. 0:34
  A hangosbemondó mindet és mindenkit leállított, Kaidannal azonnal futottunk a csarnokba.
-Kérem, minden diák hagyja el a csarnokot és távozzék szobájába!-utasított minket Mrs.Holt.-Nem történt semmi rossz dolog, Mr. Unix és felderítő csapatát várjuk az igazgatóiba!
-Mi történhetett?-kérdeztem, és észre sem vettem, hogy Kaidan kezét fogom.
-Nem tudom, utánanézek, te addig öltözz fel, a szobádnál várok!-el is tünt.
A többi diák csak úgy tódult kifelé.Mindenki zsongott, beszélt.
01:23
Amikor már végre elértem a szobánk felé, beviharzottam... azonnal fekete bőr nadrág és passzos fekete trikó egy bőrzseki és már ki is léptem;
Kaidanbe ütköztem;
-Örülnék, ha többször csinálnád ezt.-mosolyogtam kajánul.
-Tudom, de Jera, nem jöhetsz velem!-hangja komoly és elutasító volt.-Túl veszélyes, nem vagy kiképezve!
-De nem akarom, hogy nélkülem menj el!-megfogtam kezét.-És mi történt?
-Cravojok.És most eressz  el Jera!
-De nem tehetem!
-Miért?-kérdezte idegesen.
-Mert szeretlek!-üvöltöttem, és sírtam.
Megcsókolt...Letörölte "vérző" könnyeim és otthagyott. Egyedül. Magányosan.Kuporogva sírtam a fal mellett.
-Jera, mi a baj?-kérdezte egyszercsak Felhőm.Mellette Blake volt.
-Semmi.-dünnyögtem.
-Gyere beviszlek a szobádba!-állított fel Blake.
-Nem kell!-makacskodtam-Hagyjatok egyedül!
-Nem,most pedig gyere!
Felálltam, nem akartam, nagyon menni, de azért is , győzködtem magamat, nem lesz baj!
Bementem Fellicity  szobájába,felmásztam a felső ágynak kis létráján és  azonnal az rá kuporodtam.
-Köszi, hogy elhoztad Black!-mondta Fell és MEGÖLELTE Blaket.
Amint a srác elment, azonnal neki szögeztem a kérdést;
-Blake és te???
-Mi?-értetlenkedett, pedig nagyon is értette.
-Blakekkel, mi volt ez a "kössz-és-megölellek-,hiányozni-fogsz"?
-Semmi, csak barátok vagyunk...
-Na persze...-megfordultam és kibámultam az ablakon.
-Na, és Te meg Kaidan?
Pontosan erről nem akartam beszélni. Nem akartam most emlékezni.
-Kérlek, most ne...- és zokogtam tovább...
Lélekszálló
5.rész
1.fejezet
-Szörnyű gondolat-
2004. február 17.
04:25
A hangos bemondó csak annyit makogott; "Aggodalomra semmi ok, a felderítő csapat majdcsak vissza fog jönni!"
  Ez ébresztett;
Gondolom sírva aludhattam el... Tiszta víz a párnám... Igen, sírva. Tudtam, hogyha sebezhetővé válok, elkapnak, és akkor csak a sírás és  szorongás marad...
Kinéztem az ablakból...
Hótakaró borított mindent.Egy lélek sem ment ki, olyan hideg volt; És ekkor bevillant;
Ereimet elöntötte az adrenalin.
-Mi lenne ha utána mennék?-suttogtam magam elé.
-Mit si...Mit csinálsz?-kérdezte álmosan az ágy alól Fellicity.
-Utána megyek, Kaidan után!
-MIVAN?!-ordított rám Fell.-Nem teheted!
-Miért, senki sincs kint...-néztem ártatlanul.
-Oké, megteszem, de vigyázz magadra!

05:01
  Fellicity riasztotta Skye-t,Kiessát,Rose-t és Marinát.
 Blake is a csapattal ment, tegnap mikor Felltől elköszönt.
Hideg volt, de legalább jól felöltöztem...
-Oké, vigyázz magadra!-ölelt meg Fellicity.
-Nyugi, hugi, egy nap és a csapattal térek vissza!-mosolyogtam.
-Hé, csajszi!-fordultam Skyelinnehoz.-Vigyázz a hugomra.
-Oké!-ölelt meg. És egy papírfecnit gyürt a falzsebembe.-Csak akkor nézd meg mikor egyedül vagy! Ne bízz senkiben, csak Kaidanben, a Cravojok veszélyesek de az erőddel elijesztheted.-suttogta halkan a fülembe.
-Hé, Jera, tessék, itt a kardom.-adta oda Rose a kardját.
-Mi is adnánk valamit!-szólt Marina.-Tessék, itt a köpeny, vedd fel, melegen tart, tényleg.
-Ó, köszönöm szépen!-megöleltem.
-Kiessa, megígérem, hogy vigyázok a bátyádra!-emeltem fel a karom, esküt téve.
-J,köszönöm, ha nem lennél, Kaidan ugyanolyan mogorva lenne, mint volt.-zokogott Kiessa.
-Szívesen, hisz örömmel tettem, és az, hogy a barátnőd lehetek, megtisztelés!-öleltem meg őt is.
Még egy gyors csoportos ölelés és futottam be az erdőbe...
7:13
Nem tudtam merre menjek, de azt tudtam, hogy a Cravojok mindig Északról jönnek (valamit úgylátom tanultam az órákon).
Rohantam, mint valami nagy fenevad, de nem volt más választásom... Muszáj volt... Meg kellett mentenem Kaidan-t.
Egy fába kapaszkodtam bele, mert már nem bírtam... Ekkor valami történik velem... Valami villanás szerű... És Fekete mancsaim lettek...Biztok csak halucinálok.
El kellett mennem a közeli folyóhoz, hogy megnézzem mi történt velem...
   A patakban megnéztem magamat... FARKAS LETTEM!!!!!!
Fekete farkas!
Várjunk csak... Skyelinne valamit mondott a falzsebemről...
Megint az a villanás szerű valami, és már ember voltam. A zsebembe turkáltam, és találtam egy papírcetlit;
A  papíron Skyelinne írása tünt fel;
"J.!
   Ne bízz senkiben!, csak Kaidan-be!
Nem mondta neked senki, de a sulkok ahhoz ,hogy megvédjék a lelket, (régen adták ezt az erőt) átváltoznak farkassá. Így sokkal erősebbek stb.
A lányok soha nem változnak át, csak a fiúk ( az én szemszögemből SZEMÉTSÉG!!!)
Kaidan-t fekete farkasként, vörös szemekkel találod meg.  Az Északi-hegységnél.
Az erődről, pedig senki sem mesélt;
Hatalommal, vagy tele, mert azaz 5 elem nem csak védelmez, de tudod írányítani is. Az erőd így jött ki... A tanárok sem tudták ezt, így hát titokban tartották előtted... Nekem mondták el meg Kaidannek. Mond ki ezt; Promossive---> és  azonnal átváltozol farkassá... És ha ezt mondod hozzá még; Promonos----> akkor a Sötétséggel tudsz majd bánni (VIGYÁZZ!!! Többször ne használd, mert a sötétség felüluralkodik rajtad!!!)
Kaidan régi barátnője (Ilinor előtt) Fallenis, ő is ilyen volt, de ő szárnyakat kapott a Mindenhatótól. Mivel túl sokat használta, ezért Sötét Sulk lett és ma is az erdőben bújkálva él, úgyhogy vigyázz, de  megteheted azt is, hogy ; Kimondod 3x Hope és fehér szárnyad lesz ( bocsi, tudom utálod a fehéret )
 Kérlek J.D. vigyázz magadra!- utóírat Skyelinne! :)
Elolvastam még 1x hogy megértsem mi is ez... Nem volt sok időm... Meg kellett találnom Kaidan-t és a csapatot. Visszagyűrtem a papírfecnit a falzsebembe és futottam tovább...
Lélekszálló
 5.rész
2.fejezet
 2004. február 17.
10:29
   Siettem az erdőben, ahogy csak tudtam... A fák, fenyők is már hóval voltak beterítve, minden fehér csak én nem, tehát jobb lesz ha átváltozok farkassá.
Promossive;
És tényleg, újra fekete mancsaim lettek, sokkal erősebbnek éreztem magam, testem erővel volt tele, úgyhogy még gyorsabban futottam...
Vonyítottam is, olyan szabad voltam, mint még soha...
Egyszerre csak; A nagy hóban meglátok valamit... Csak nem?
Hívószó volt az!
Visszaváltoztam a régi alakomra és emberként szaladtam oda Hívószóhoz.
-Mit keresel itt kislány?-kérdeztem amikor hozáértem.
Horkantott eggyet és lefeküdt a földre.-Hívószó, most nem értelek!?-ekkor a háta felé bökött, mostmár értem... Azt akarja, hogy üljek fel rá.
-De én félek, Hívószó!-szóltam rá.
Ő pedig gyengéden megfogta a dzsekim ujját és magafelé huzta... -Rendben!
Felpattantam rá, és nyargalni kezdtünk... Tudta hol van Blake, És Kaidan... De én még akkor is aggódtam.
Amikor már közel voltunk az Északi-hegységhez akkor találkoztunk, egy Cravojjal...
-Takarodj!-sziszegtem.-Élettelen lélekevő!
-Soha!-azzal nekem ugrott.Hívószóról leestem de küzdöttem azért, hogy a Cravoj ne öljön meg. Ereimben megint az adrenalin ereje csörgedezett és;
Beleszúrtam a Rose-tól kapott késem, és porrá égett.
Vissza ültem Hívószóra.
-Gyerünk, közel járunk!-vágtattam tovább lovam.
14:50
Amikor egy kisebb tisztás fele értünk, megállítottam Hívószót.-Hó, kislány, egyedül megyek tovább.Te maradj itt!-utasítottam.
Horkantott egyet, és én leszálltam róla.
Lopakodtam a nagy hóba, igaz, féltem, hogy egy Cravoj mögémleselkedik és elkap, de mentem tovább...
Amikor láttam már egy kis fekete vért(Cravoj vér). Ott már lapultam... Átváltoztam farkassá. Éreztem, hogy Kaidan és Blake a közelben van... Lopakodtam tovább.Mígnem az oldalamban valami szúró fájdalmat éreztem és...
*ELÁJULTAM*
15:45
 -Ki vagy?-ordibált valaki amikor felébredtem.-Mondd meg!
Egy ismerős hang volt, amit imádtam meghallani. A hóban feküdtem és fák vettek körül, egy kis táborszerűség... Emberek vettek körül, köztük ott volt, Kaidan és Blake. Blake nem figyelt.Legalábbis rám nem... Nézett valamit nagyon... Az erdőre összesült figyelme.
-Kaidan?-kérdeztem (tudok farkasként beszélni, empátiával).
-Jera?-kérdezte, és azonnal magához húzott.
-Igen.-és visszaváltoztam emberré.-Hiányoztál, féltettelek.
-Te is hiányoztál...-suttogta.-Gyere menjünk be a sátorba. Srácok, kérlek, kint maradnátok?
-Persze.-felelték.
Ölbe bevitt a sátorba és letett egy padra, de azonnal kezdte;
-Hogy mertél ide jönni,Jera?
-Féltettelek... És hiányoztál.Kiszöktem.-valottam be.
Oda-vissza járkált a nagy sátorban.-De mondtam, hogy nem jöhetsz velem, és, hogy tudtál farkassá változni, én nem...-gondolkodott, hogy ezt az infót ki oszthatta meg velem.-Skylinne!
-Nem így volt, jó, igaz egy papíirfecnibe leírta, hogy mi történt, de az akkor volt mikor már átváltoztam.-meséltem.
-Igazán?
-Igen.
-Megtudod mutatni a papírfecnit?
-Igen.-odaadtam a papírt.Elolvasta.
-Oké, most pedig haza mész, nem lehetsz itt!-utasított ellentmondást nem tűrő hangon.-Farkasként jöttél csak?
-Nem, Hívószó megtalált, és így vele jöttem.-válaszoltam, de nem néztem a szemébe.
-Rendben, keresd...-ekkor félbeszakította egy nyerítés... Hívószó!
Azonnal kiléptünk a sátorból és fegyvert fogtunk...
Lélekszálló
5.rész
3.fejezet
2004.február 17.
15:00
Hívószót nem találtam, gondolom elfutott...
   A lélekevők szörnyűek voltak... Olyan félelmetesek számomra. Igaz, picit féltem, de most nem fagytam úgy le, mint először, hanem most legalább tudtam harcolni... Reflekszszerűen kaszaboltam a vadakat...Mikor észrevettem, hogy a többi sulkot megharapták...És azonnal átváltoztak, még jobban kaszaboltam és ütöttem. (A sulkok sem immunisak a cravoj harapásra, átváltoznak lélekevőkké)
De szerencsére Blaket nem harapták meg... Ó, nem... Kaidant, igen...
Odafutottam...A sárban fetrengett és szenvedett... A vállán találtam meg a sebet. Nagy volt és véres... Sajnos mély is.
-Kaidan, kérlek, ne hagyj el!-szólongattam.
-Fáj...-köhögött-,Menj innen...Keresd meg a lányokat...Menj el...
Már sírtam, nem bírtam tovább, és a fagyos hóba temettem könnyeim... Nem hagyhat el, a Sors, nem lehet ilyen kegyetlen?!
Vagy mégis?
Órákig sírtam Kaidan teste mellett(a cravojjá válás erős Lélekörző vezetőknél 2 nap is lehet...)
19:23
Hallottam, hogy valaki vagy valami lépked a hóban... Megfogtam kardom és vártam;
-Hé, Jera!-ismerős volt a hang, de felugrottam és rászegeztem kardom. De aztán megláttam ki az... Levágtam a kardom és odaszaladtam hozzá.
-Ó, Blake, annyira örülök, hogy itt vagy!-öleltem meg.-Segítened kell, meg kell gyógyítanod őt!
Egy pillanatra reményre leltem, de aztán már a remény is elhagyott;
-Nem lehet, a Cravojjá válás visszafordíthatatlan...-suttogta.
-De lehet, ő még csak átalakul-nyivákoltam és hisztiztem.
Felállított és erősen megszorongatott;
-Jerana Darkson, nem lehetsz ennyire rosszul!-rivallt rám.-Megtiltom, hogy sírj!
-Elég!-zokogtam tovább.-Hagyjál békén, Te nem érted ezt!
Leültem és Kaidan élettelen testéhez hajolva sírtam tovább;
Blake nem hagyott-Szólok a lányoknak!-fujtatott.-Gyere már Jera!-lágyult el.
-Soha!-suttogtam. Hangomból kiment, elszállt az élet, olyan voltam, mint egy báb akit megszorongatnak és semmi sem történik, csak egy élettelen test.Nem érez semmit, legfeljebb fájdalmat.
-Vigyázol magadra?-érdeklődött.
-Igen.-már fáztam, de nem érdekelt, csak Kaidan mellett akartam maradni... És soha el nem hagyni őt.
-Rendben, beviszlek a sátorba és ottmaradsz, míg én a srácokért megyek.-felelte ellentmondást nem tűrő hangon.
-Oké!-egyeztem bele azonnal. Picit fel is derültem.
       Bevittük Hívószón Kaidant és ágyba dugtuk.Levettük róla a pólót. Csináltam egy kis forralt vizet is.
-Borogasd a sebéd és a fejét, az lassítja az átalakulást-vette fel bőrzsekijét Blake-, és még valami, beszélj hozzá, és szorítsd a kezét,-gondolkodott-,15 percenként mérd a pulzusát, ha nő, át fog változni... ha nem akkor, félig lesz az...Ha pedig lassul?!, hát akkor talán nem hal meg...De, hát, akkor sem lesz valami...-Blake valamit nem akart elmondani.
   A kezeimbe temetve arcom, mormoltam-Rendben, és vigyázz magadra.- álltam fel, és a kezeimbe fogtam arcát.
-Kérlek, J, ne tedd!-utasított el, tudta, mit akartam.-Egy az, hogy én, nem Ő, vagyok-mutatott Kay-re-,kettő pedig, Fell és köztem...Van valami.-nevetett kicsit és megvakarta tarkóját.
-Jaj, ennek örülök!-válaszoltam, Fell semmit sem mondott. Gonosz! :D
Kiment és azonnal felszállt Hívószóra;
Még utoljára rámpillantott-Gyí!-utasította Hívószót és elvágtattak...
   Visszaballagtam a sátorba és nyugtattam magamat Kaidan mellett... Izmos vállai megmerevedtek és újra elernyedtek... Vaskos izomzata volt, szép és kidolgozott...
-J...Jera...-egyszerre csak Kaidan szólalt meg.
Odafutottam hozzá és már sírva válaszoltam.-Itt...vagyok!-csókoltam meg.
-J...nem... hallgatsz rám... soha!-mosolygott, de a mosolya kényszeredett volt.
-Csak néha!-nevettem fel, és felültettem az ágyon.-Szeretlek, Kaidan Unix.-suttogtam, olyan közel hozzá, hogy érezze lehelletem.
-Én... is...-lágyan közel huzott.
Megcsókolt, most Ő engem... De abba kellett hagynom, mert köhögni kezdett.-Kay, oké, hol találom a borogatós törcsit?!-kérdeztem magamtól. Az asztalon találtam meg egy forró vizes edénybe.
-Rendben, most ez egy kicsit forró lesz.-szóltam előre.
-Oké...-szavai picit elhaltak.-Á, ez tényleg fáj!-amikor ráraktam, már nem voltak elhaltak, inkább nagyon is hangos szavak.
-Nyugi!-szóltam rá.
-De akkor is fáj!-ordított.
-Bocsi!-gyorsan levettem róla a borogatást.
Fellélegzett, kezét megnéztem és a pulzusa is lassult...-Csak éld túl!-zokogtam.
-Hé, nem a Te hibád, J!-nyugtatgatott.
-De, ha nem jövök ide talán... Akkor most nem lennél itt, ha nem lennék ilyen hülye akkor...
Félbeszakítva evvel monológom,forró, de egy kicsit érdes kezeibe vette arcom-Soha, ne mondj ilyet!-cirógatta meg az arcom.-Szeretlek, úgy ahogy vagy!
Ekkor közeledni kezdett és megcsókolt...Hozzábújtam és tovább csókolóztunk...
Vaskos derekát karmolásztam és nagyon is boldog voltam, hogy a felsőtestén nincs ruha...

Lélekszálló eddig történtek :)

Lélekszálló
Első résznek,
Első fejezete...Az Utolsó lélegzet

1989.január 24."21:22

Egy gyermek sírt fel akkor rémületében, nem tudja mi történt vele...
A bába próbálta csitítani, de az nem akarta abbahagyni a szörnyű sírást. Nagy zöldszínben pompázó szemei csak ragyogtak és újra jött egy könny áradat.
-Drága,drága Lucia nyugalmazzon az ég!- nyugtatgatta a bába. Évezredek óta nem született még iyen hatalmú gyermek, legalábbis egy démonvadásznak.
De a leány egyre jobban sírt, mert volt egy seb rajta amit senki nem láthatott... Egy jel... Egy rúna jel; az pedig ritka...Nagyon érdekes, hogy gyermeknek kijött a jele, azt ábrázolja, hogy három lélek egy testben,vagyis a gyermek egy...Lélekhordozó...
                                                                                                                                                 ~°°~
2004.január 24. éjszaka 21:23
Gyorsan vert a szívem amikor már átfutottam az úttesten. Kocogtam csak és nem vettem észre, hogy egy autó közeleg... Nem látta, hogy jövök és... ELÜTÖTT... Már akkor éreztem, hogy meg fogok halni. Mostmár 1 perce, hogy  15 éves vagyok és voltam... Az igaz lehet, hogy életednek utolsó lélegzetében leforog egész életed?
Nekem igaz, láttam magam gyermekként, és azt a fura jelet. Ezért takartam mindig a jobb karomat. De amikor a nagynéném(Susanna Darkson) elmondta ezt a... ezt a ... Lélekhordozó valamit... Nem tudtam felfogni, egy testben három lélek, MIVAN?, nem értem, valami Jeranaról meg Felicityről hadovált akik az én lelkeim. OKÉ!
Felfogtam... És az ellenségeink még mindig a démonok vagy van még más is?... Tudom, hogy démon vadász vagyok de azt nem, hogy lélekhordozó is...
-Hahó, hahó...Valaki hívjon egy mentőt!-rikácsolta egy női hang, de késő volt, éreztem akkor,hogy az autó, olyan nagy sebességgel csapódott hozzám, hogy eltört 3 bordám és a bal lábam... Abban a minutumban ki leheltem a három lelkemet... Luciát(vagyis magamat),Jeranát(a rosszat) és Felicityt (a jót).
Néhány órával később...
A lelkeim mellettem álltak és nézték halott testemet ; vérben áll és feje verejtékben petyezett, ahogy megvilágítják a lámpák.Jerana szólal fel ebben a percben...
-Hagyd, Felicity, halott a csaj...-vet hozzám egy sértő, de gyenge rugást- pedig egy démonvadász volt, jó meló azt meg kell, hogy mondjam.-Jerana fekete hajú és vörösesbarna szemű lélek volt, személyem szerint úgy nézett ki mint egy emós.Felicity?, ennél sokkal jobb; Szőke haj , csíkokban lefelé barna és kék szem, gyönyörű!, szerettem nagyon...
-Elég, hagyd békén Jerana!-sikít ekkor Felicity...-Nem látod, hogy meghalt!-ordítja le nővérét Felicity.-Szegény, egész életében életében el volt átkozva evvel... Három lelket csak egy démonvadász bír el...-örökre lecsukta két szemem...-KÖSZÖNÖM-suttogtam oda most az én lelkem,Lucia, és elszállt a Mennybe...
    Jera és Fellicity, ők ott maradtak...Álltak és siránkoztak halott testem mellett. A lámpa fények pislákolni kezdtek...Egy Cravoj(lélekevő) közeleg feléjük...
-Ez mi?-kérdezi Felicity és Jerana mögé bújik.
-Nem tudom, de igérem, nem lesz baj-suttogta Jera.
-Haha, picike lelkek,VELEM JÖTTÖK !-krákogott a Cravoj.
-Nem!-mondta Jera éles hanggal, gondolta, hátha árt a Lélekevőnek.-TAKARODJ, vissza a pokolba a többi lidérces álmok közé!-Jera nem tágított,mondta és tiltakozott amikor már majdnem a közelükbe volt az a lény.
-Elég!, KUSSOLJ!-ordítja a cravoj.
-Nem, addig amíg el nem mész!-acsarkodott Jera-Nem lesz semmi baj-suttogta; elöszőr Fellicitynek aztán magának.
Egy éles hörgés és a lény a földön fekszik...Egy sulk(lélekörző).Ráköp a  cravoj tetemre és feléjük fordul; A fiúnak mindkét oldalán kés (mi ez?, egy túlélőfilm?)
(JERA SZEMSZÖGE!!!!!)
-Na, végre, hogy megvagytok- mosolyog a FIÚ és kedvesen rám néz.-Kaidan vagyok.Lélekörző sulk és azért jöttem,mert...-nem fejezte be mert drágalátos Felhőm(Fellicityt mindig így hívom) közbe szól; Érzem rajta, hogy tetszik neki a pasi, mit mondjak helyes, de akkor is...; Barna haj és meleg mélyzöld szem...Izmos vállak...Elég Jera!
-Hogy elvigyél minket egy sötét helyre?, ugye nem?-boci szemeit pislogtatta.
-Nem, egy olyan helyre viszlek ahol, vogy olyan Sulkok lesztek mint én vagy, egy taszító, szak néven ; Evestin.-meséli.
-Értem, és ezt a helyet hogy hívják ?-érdeklődöm mosolyogva.
-Lélekszálló, ahogy mi nevezzük mások szerint Urunisiva.-nevet picit a végén mert rosszul ejtette a szavakat; -Arunisiva.Egyébként hány évesek vagytok?-kérdez rá az utált kérdésemre!!!
-Na és Te?-kérdezek vissza mogorván.
-Előbb én kérdeztem, de mindegy. 421 ember években 21.-néz most rám és várja a mondatom.
-218.-Emelem fel fejem és kihúzom magam.- A hugom még csak 117.
-Nem mondtatok még a neveteket,megkérdezhetem...-Drága hugom közbe vág.
-Felicity-és várja a kézfogást Kaidantól.
-Nekem Jerana, de, kérlek, hívj Jerának.-kezetfogok vele...Meleg és bársonyos.
-Jera és Fell, oké!-feleli.-Egyébként meg,Lucia, lelke azért ment fel,mert a gyenge lelkeknek jobb a Mindenessel lennie.-mutat fel.
Megfogta kezeinket hugommal,motyogott valami szót és...
Lélekszálló 1.rész 2.fejezete
(Jera szemszöge)
Szemügyre vettem amit látok...Hatalmas kastély volt...Elhagyatottan állt a csodás udvaron,és  órmótlan magas volt.Azt az érzést keltette bennem...Nem ismertem ezt az érzést... egyáltalán semmilyen érzésem nem volt...Felbőszített,fújtattam, mint egy bika...
-ELÉG!-kiabáltam,és azonnal felráztam magam álmomból.Körbenéztem és nagyon meglepett amit láttam...Magamon éreztem Kaidan tekintetét és két puha kezét.Elég közel volt hozzám, és azt leste mikor mozdulok végre kábulatomból;-Mi az?-kérdeztem zavartan.
Afiúnak mélyzöld szemei nagyon is a lelkembe láttak...
-Elájultál és elkaptalak...-vigyorgott zavartan.
-Na és, ez ok rá , hogy így nézz rám?-ordítottam.
-Miért, hogy néztem rád?-érdeklődött kaján vigyorral arcán.
-Hát... A szemeid azt sugalták,hogy-hallgattam.- Csillogtak.-feszélyezetten ideges voltam, mint mindig.
-Jera, nyugi csak hülyültem...-nyugtatott meg, de nem bírtam nyugottnak mutatkozni, túlságosan felhúzott a fiúnak közelsége.
Felálltam és háttal ordibáltam neki;
-Hagyj békén, nem érdemlem meg, hogy ilyen figyelemmel bánj velem...- éreztem, hogy az adrenalin a testembe áramlik, az erembe torkollik és megy tovább... Nem bírtam ellent mondani könnyeimnek...Futni keztem, nem akartam, hogy Kaidan így lásson.Sötéten csillogó,fekete hajam fátyolként suhant utánam...
Bementem a nagy kastélyba... Annak ajtaját most megnyitottam, de nem volt ott senki...
-Ez nem lehet,IGAZ-siránkoztam.-Eddigi életembe mindig is árnyékban kullogtam, mert  Lucia és Fellicity volt az első...Én csak a gonosz, rossz álmokban szerepeltem amit lélegzetelálítóan ideges természetem váltott ki.Persze néha volt önkontrollom, de most, hogy itt vagyok egy lélekként sehogy sem megy.
Körülnéztem és megláttam milyen szép, tágas előtérben vagyok; egy nagy széles lépcső tátongott előttem,piros puha szönyeggel együtt. Magas, ugyanolyan tágas ablakok. Gyönyörű festmények és szobrok díszelegtek mindenütt. A márvány padlón kobogott csizmám sarka.Fekete bőr öltözékben voltam, azt sugaltam; Én vagyok a GONOSZ!
Leültem a lépcsőfokra és vártam... Összekuporodtam az első és a második lépcsőfok között és, gondolkodtam, fejemet előre hajtva, gondolkoztam; Hogy miért is vagyok ilyen?...
Ekkor belémmart egy érzés... Egy megutált , gyűlölt érzés...Mert ilyennek alkotott az Ég.
-Hé, Jerana, itt vagy?-kérdezte Kaidan.
-Igen...-suttogtam és a korláthoz kucorodtam.
Ő odafutott hozzám és gyengéden magához húzott...
-Nem, belőled soha nem lehet elég...suttogta lágyan a fülembe.
-Na persze...-magamba sokat szitkozódtam ez miatt.-Én vagyok az utolsó a földön aki miatt vágynál.
-Hát...-nem vártam meg a választ,met felfutottam a lépcsőn.
-Jerana, várj!-kiabált utánam.
-Mutasd meg hol van a szobám!-utasítottam tárgyilagosan.
-A bal oldalon a lány, jobb oldalon a fiú szekciót találod. A tiéd pedig...Á, megvan!-turkált nagy zsebében és megtalálta a szobám kulcsát.-A bal oldal 118. szobája, és nem egyedül fogsz lakni...-Lefagytam, nem akarok csitriket magam körül. Senkit nem akarok magam körül érzékelni.-Kiessa, a sulkok lánycsapatának vezetője.
-Oké,oké és...?-türelmetlenkedtem.
-Holnap reggel 6 órakor érted jövök, és elkisérlek az óráidra, vagyis, hát , inkább a vizsgádra.-az utóbbi szavakat már suttogta.
-Milyen VIZSGA?!-sikkantottam, de ő gyorsan befogta a számat. Olyan meleg és puha kezei vannak...
-Csitt... Most mindenki alszik...-suttogta, olyan közel volt hozzám, hogy éreztem lehelletét.-És csak azt akarják a vizsgával bizonyítani, hogy melyik szakra tartozol...Sulkokéba vagy a ...-szünetett tartott a mi megrémített.-Taszítókhoz.
-Oké-morogtam kezei érentése alatt.-Most ha nem bánod mennék.
-Várj még, elkisérlek.-ezek után szótlanul követtem Őt.
Nem néztem semerre csak a földet bámultam...Mintha valami érdekes lenne benne?!
-Itt is vagyunk.-Állt meg a 118.szoba ajtajánál.
Bekopogott, és egy számomra ismeretlen lány dugta ki fejét.-Igen?-nyitotta tágra a szemét,mert meglátta Kaidan-t.-Á,szia Kay, Te itt, hogy-hogy?-érdeklődött.Sűrű, hosszú vörös haja volt és igézően szép lilás szeme.
A fiú nyugodtan válaszolt;
-Hoztam egy új csapattagot hozzád!-mosolygott "Kay".
-Jaj,de jó!-örült de amint tágabbra nyitotta az ajtót azonnal vissza is csukta volna...Éreztem, hogy elborzadt tőlem.
-Ő itt Jerana...-mutatott be Neki.
-Szia, Jerana.-észrevettem,hogy  a hang hordozásában egy kis izgalom is bujkál.-Az én nevem,Kiessa.-mosolygott.
Vissza mosolyogtam rá;
-Örülök, hogy találkozhatunk.-mondta.
Beljebb lépett, és kitárta az ajtót.Beléptem.
Sötét volt, de azért láttam, a kis ágymeletti komódon lámba égett.A megvetett, jobb oldali ágy az udvarra nézett,-Gondolom, az az én helyem-böktem az ágy fele.
-Igen.-mondták egyszerre.
Azonnal az ágyhoz siettem és megnéztem magamnak.-Tökéletes.Köszönöm.-eröltettem magamra műmosolyt.
-Na, jó akkor én, megyek is...-köszönt el Kaidan.-Szia drágám!-búcsozott el és megölelte Kiessát...NA VÁRJUNK CSAK!,ugye nem ? Nem lehet,hogy Kaidannak van barátnője...Ez nem lehet igaz...
                                                                              ~°°~




 Lélekszálló
Első rész
Harmadik fejezet
-Tökéletesnek tűnt csalódás-
      Amint Kaidan becsapta maga mögött az ajtót,utána szaladtam;
-Kaidan, várj!-káltottam utána, de megbuktam a szönyegben. Zuhantam, de ő elkapott;
Percekig voltunk így...Míg Kaidan felállított és ;
-Valamit kérdezni akartál.-érezte, hogy most nagyon vevő vagyok rá...Nme láttam csak azokat a káprázatos mélyzöld szemeket.
-I-Igen.-suttogtam,-Azt akartam, hogy hol van a hugom,miután elájultam eltünt...Nem tudod merre van?-kérdeztem.
-De, ugyanitt, a 113-as szobában, nem várt meg, mert mondtam, hogy hova menjen,és kicsit türelmetlenkedett is.-nevetett halkan.Közel húzott magához... De azonnal eltaszítottam őt...Jerana, TE SOHA NEM LEHETSZ SZERELMES!-ordítottam magamnak az ajtó mögül.
-Mi volt ez?-kérdezte Kiessa és láttam olvas egy könyvet.
-Micsoda?-néztem értetlenül.
-Semmi, hagyjuk...-és olvasta tovább a könyvet.Késöbb észre vettem mit olvas; Rebecca Donovan-tól; az Elakadó lélegzet-tet.Jó könyv meg kell, hogy mondjam.Szerettem Emma Thomast.
Bementem a fürdőbe és megfürödtem.A víz forró gőze nagyon is jól felmelegített.Jól esett a citromfűs tusfürdő is, amit ott találtam.Levetkeztem és belemásztam a kádba.
Ekkor kopogott valaki;
-Jerana, kérlek, vegyél, majd a citromfűs tusfürdőből.Kaidan adta oda, hogy használd.-felete az ajtó mögül.
-Ó,nagyon köszönöm.-ordítottam ki.Kaidan honnan tudta, hogy ez a kedvencem?
-Szívesen.-válaszolta...
   Későre járt mikorra kiszálltam a kádból,megtörülköztem,felvettem az odakészített pizsamát és kikászálódtam a fürdőből.Ledöltem az ágyra és... Elaludtam...
                                                                                                                                                  ~°°~
2004.január 25. 6:00
  Valaki keményen verte azt az átkozott ajtót...
-Mi az már?!-ordibálta mogorván Kiessa.
-Én, vagyok az,Kaidan-morfondírozta a másik oldalon a fiú.
-MI?!-kérdeztem és azonnal kugrottam az ágyból.-Ne gyere be!-természetesen be jött.
-Ha, Jerana, azt mondja NE gyere be akkor, tényleg NE!-Kiessa a "NE" szót nagyon is kihangsúlyozta.
-Oké, oké!-szólt Kaidan. Egy szürke sapka volt rajta, fekete póló, farmer és egy sport cipő.De vonásai így is vonzóak voltak...
-Kérlek,Jera, siess mert 20 perc múlva ott kell lennünk.-sietetetett Kaidan.
-Jó, nyugi!-szóltam rá. Gyorsan a fürdőbe szaladtam ...
10 perc múlva kész voltam.Egy piros ing és egy fekete farmer volt rajtam.TÖKÉLETES!
-Jaj, de csini, vagy,Jera!-ámult Kiessa és a fiókjába kutatott.-Tessék, ezt tűzd oda,ha majd, ide választanak...-odaadott egy gyönyörű aranykeretes kitűzőt...Az volt rá vésetve; ISMERHETETLEN...Tetszett nagyon is :)-Köszönöm.-mondtam Kiessának.
-Gyere,menjünk!-szólt Kaidan.-Szia, hugi!-ölelte meg...A HÚGÁT, ÉS NEM A BARÁTNŐJÉT! ettől úgylátom megnyugodtam.
                                                                                                                                             ~°°~        
6:25
-Hogy csináljam, hogy jó legyen?-kérdeztem Kaidan-t.A csarnok előtt.
-Nyugi, tudni fogod-és elsétált.
-Kaidan!-futottam utána-Köszönöm!
-Mit is?-kérdezte lágyan.
-Mindent...-suttogtam, és elmosolyodtam.
-Szivesen-nézett a szemeimbe-Most, menj szerintem, mert már várnak . Sok szerencsét!-kiáltotta oda.-A vizsga után itt várlak.Megmutatom neked az épületet. Szia!-És elfutott.
Bementem az épületnek Nyugati szárnyába ahova Kaidan mondta.Sétáltam és sétáltam mikor megláttam; 234-es VIZSGA. Megtermedtem, a lábaim kapálni akartak, a szívem kihagyott két ütemet is nem kaptam levegőt...
-Szervusz,Te vagy Jerana Darkson?-kérdezte egy tanár, amikor az én fejemre nyitotta az ajtót.Nem volt idős, sőt nagyon fiatal volt...Barna haját felkötötte, barna bocicsemei mandulavágásúak voltak.
-Igen.-válaszoltam.Darkson... ez volt még régen egy démonvadásznak a neve ...
-Akkor kérlek lépj be!-felete hanyagul és bevezetett.-Az én nevem Glinne Holt, az igazgató, kérlek, szólíts, Mrs.Holt-nak!-utasított.-Ők itt az Elenorok, a képesség megfejtők.-mutatta be mind az öt Elenor-t.-Ő itt, Hugor, pap-mutatott egy, idős, de jól edzett férfira.-És, Irina, nővér, Ő, tanítani is fog téged.-mutatott rá, egy kedves arcú nőre, szőke hajú és kékszemű volt.- Hirlana, tinerius, és Vidarnusz, edző-mutatott mé g rájuk.(A Tineriusok olyanok mint a jósok, meg tudnak mondani rólad mindent amint belenéznek a szemedbe).
-Örvendek.-vetettem oda nem törődve velük.
-Nos, Jerana, mutasd be, nekem az erőd...-Állt fel Hugor pap.
                                                                                                                                                     ~°°~
Kegyetlenség, vágy, átok, érintés és bosszúság...Az őrzők, A Sulkok, ezzek  az elemekkel lehetnek csak igazi lélekörzők.


Lélekszálló
                Második rész,
                      Első fejezet
                          -Gyors öt jel-
         2004.január 26. 6:35
     Egyszerre csak egy nagy csarnokba találtam magam, egy középkori ódon csarnokba.Az Elenorok a kilátón álltak és néztek.    A pap előidézett egy, Cravojt...Hátra hököltem, egyrészt elképedtem, másrészt féltem, de nem tágítottam, amint a Cravoj észre vett azonnal, fogtam magam és arrább szökkentem,a Cravoj követett, és letepert...Pont már szívta volna ki a szívem ,mikor a térdemmel az orrára vágtam.Csak jajgatott és felállt...Azonnal 90˙ tartásba ejtettem lábam és megrugtam a torkát, had szenvedjem, még fojtattam volna, de ekkor Hugor pap szólt;
-Állj, Köszönöm, ennyi elég lesz, Jerana!-szólt rám.    (Kegyetlenség)
-Igen, bocsánat...-kértem elnézést.
-Nos akkor, most én következem-szólt Irina nővér.-Kérlek, kövesd a mozdulataimat...-ezzel utánozni keztem, nem vettem le róla a szemem, és arra lettem, figyelmes, hogy egy gyönyörű erdőben vagyok és a vízben állok, miközben , írányítom a vizet,formákat írtam le és nagyon figyeltem. Fantasztikus!(Vágy)
-Köszönöm Jera-zökkentett ki Irina nővér a transzból.Kék szemei nagyon igézőek voltak.
-Én is köszönöm...-suttogtam.
-Most, Jerana, Kérlek, nézz mélyen a szemembe.-utasított Hirlana, tinerius.
Elbambúltam, és biztosan lehettem így vagy 20 percig, mert észre sem vettem magam körül a változást... De akkor ellenállni kezdtem a két furcsán, gyönyörű zöld szemeknek. Éreztem, hogy azonnal pirossá válik a két szemem, és erőlködöm, hogy levegyem a tineriusról szemeimet.De nem hagyott...    (Átok) ;
-Köszönöm, Miss J. Darkson.-szólított Hirlana, Tinerius. Én tisztelettel meghajoltam.
-Kérlek, Jerana, most mutasd be milyen erős vagy-állított fel ültömből? Vidarinusz, edző.
Azonnal ütni kezdett ahol csak ért, de kivédtem őket...Egyszer csak visszatartottam az egyik kezét, és hátra löktem.    (Érintés)
 Valamiért tetoválások jöttek ki rajtam...Mint Lucián, de ezek teljes mértékben mások voltak... Égették a testem , vakarózni akartam, nagyon is de kíméletlenül fájt , a hozzáértem.
-Köszönöm-nyújtotta ki vaskos karját az edző, fájt neki amit adtam?
-Köszönjük, hogy megjelentél, majd értesítünk 1 hét múlva, melyik tagozatba tartozol.Viszlát, Miss J.-hadarta el magát Mrs. Holt. Becsukta az ajtót mögöttem és megborzongtam.Tényleg J.-nek szólított?, ugylátom van egy új becenevem.
                                                                                                                                                 ~°°~
             A nap csak úgy világított,nem is jutatta eszembe, hogy január van. A hó még mindig meg maradt és, ahogy sétáltam az udvaron láttam pár Hóembert is.
Az udvaron  megálltam és meglestem a fájó, kellemetlen bőrömet;
-Ezt tényleg mind én csináltam?-suttogtam, és megnéztem a tetoválásokat...
-Szia!-állt meg előttem Felicity.A törékeny kis testén(ugyanakkor edzett) színes ruhák villogtak; Bézs színű zakót,rózsaszín pólót, kékes farmert és narancssárga sálat viselt.Szőke haját befonta két copfba. 168 centijével, aranyos lány volt.
-Szia!-öleltem meg, váratlanul érte, de nem ijedt meg.-Féltettelek, jól vagy?
-Igen, tökéletesen!-bontakozott ki ölelésemből, de mosolya mint mindig rajta ragadt.-Te, hogy vagy?-várta a válaszomat.
-Jól.Most választják ki melyik tagozatba tartozom.-intettem fejemmel az ajtó felé.
-Az klassz. Nekem már tegnap megmondták...Ma várom az eredményeket!-tapsolt izgatottan.
-Hé, Felicity!-kiáltott oda neki Mrs.Holt.-Kérem, jöjjön ide!
-Igen-válaszolta.-Egy perc, majd jövök!-kért elnézést, nem várva meg válaszomat, odafutott.
Egy perc sem telt bele, de Mrs.Holt odaadott neki egy papírt.Ő mitsem várva kinyitotta és azonnal elolvasta.Ugrált és tapsikolt örömében.Vajon mi történhetett?
Visszafutott hozzám és ugrándozva megölelt;
-Mi történt?-értetlenkedtem.
-TISZTÍTÓ lettem-sipítja el magát, és átölel.
-Jaj, de jó!-örvendezem vele együtt.
Nem is vettük észre a közeledő barátunkat;
-Mi ez a nagy felhajtás?-kérdezte a minket bámuló, Kaidan.
-Tisztító lettem, Kay!-ordította Fell.
-Az nagyon jó, gratulálok!-ismerte el Kaidan, és megrázta hugom kezét.A hugom beleborzongott meleg kézfogásába.
Próbáltam elfojtani egy nevetés rohamot;
-Na, akkor jössz?-kérdezte Kaidan.
-Igen.-válaszoltam,és mosolyogtam.
-Hova mentek KETTESBEN?-tapadt ránk Felhőm.
-Sehova!-hazudtam.-Hagyj minket és menj a dolgodra!
-Rendben.-kullogott el.
-Várj,Fell, csak hülyültem!-hazudtam.
Visszanézett egy percre, de aztán meglátta valamelyik barátnőjét és elballagott...Magamra maradtam Kaidannel...
-Na, remélem, az egészet elrontottad!-vágott gúnyos fejet,MIVAN? most ezt vegyem sértegetésnek?
Értetlenül, de hűvösen néztem fel rá.Az én 173 centimmel és az ő 180 centijével.
Ekkor elnevette magát;
-Nyugi már,Jera, csak vicceltem!-hanyat homlok röhögött, tényleg olyan értelmes fejet vághattam... És elindult, hogy körbevezessen az épületben...
                                                                                                                           ~°°~


 Lélekszálló
       Második rész
                 Második fejezet
                     -Bemutató, és Szítokszó-
2004.január 26. 14:45
      Kaidannal sétáltunk, a kastélyhoz közeli nagy erdőben.Friss fenyőfák illata keveredett a nagy folyó vizes illatával.Csend honolt, csak itt ott volt egy bátor madár, hogy picit csicseregjen.
A hideg az arcomat is kivájta, igaz, nagy téli fekete kabát volt rajtam és több réteg ruha, de így is fáztam. Jó volt Kaidannal kettesben sétálni, jó volt ahogyan nevetett, beszélt és csipkelődött;
-Hé, valami van a hajadba!-szólt rám rémült arcával.Vettem a lapot.Hülyéskedik.
-Ó, jaj, mi az tán valami féreg-nevettem el magam, de láttam, hogy komolyan beszél...-Kaidan!AZONNAL SZEDD LE!-sipitoztam.
Ő csak röhögött, de úgy, hogy már a hasát fogta;
-Úristen, ha láttad volna az arcod!-nevetett, mélyzöld szemei könnyeztek.
-Szemét vagy!-vágtam rá, és gyorsan megsértődtem.
(BOSSZÚSÁG)
-Nem is!-ütött gyengén a  bal karomba, de én azonnal összerogytam, mert az egyik karmolásom helyét ütötte meg. Igen, álmomban korholom magam, de senkinek sem szólok. Térdeimet a friss hó azonnal belepte, és azonnal fájdalommal égette.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi.-vágtam rá gyorsan.
-Add ide a karod, hadd nézzelek!-érintette meg a karom evvel felállitva.
-Hagyjál, jól vagyok!-ordítottam oda.
-Nem!-kiállt rám.
Megnézte a bal karomat;
-Mit csinálsz te magaddal, Jera?-kérdezte.
-Semmit, mondtam, hogy semmi bajom!-sziszegtem.
-De van!-firtatta.
Ekkor már rá tört az a jól ismert könny áradat, és nem hagytam véget neki, elfutottam, nem akartam, hogy Kaidan így lásson... Homályosan láttam, de nem mentem neki egy fának sem... Szerettem volna megszabadulni ettől a dühtől és így, egy szál magamba sokkal könnyebbnek bizonyult.
-A FRANCBA!-kiálltom el magam, és egy fának döföm öklömet.Csúnyán meglátszott a fán a horpadás, de nagyon elegem volt...
                                                                                                                    ~°°~
 17:35
Egy lélek sem császkált a kihalt, mosmár sötét erdőben.Bevallom elfogott a rémület, de találtam egy nagy fatörszet ahol megbújhatok.
Kavarogtak a gondolatok a fejemben;
-Elég!-suttogtam erőtlenül.
Nem voltam képes arra, hogy az mondjam; Kaidan itt vagyok!
Lepergtek előttem azok az emlékek amiket meg kellet emésztenem;
Fellicityt boldogság, rajongás veszi körül, engem csak a magány, a félelem, a düh.
Megborzongtam, tényleg jól hallottam?;
-Hahó!-hallottam egy távoli hangot, de szerencsére NEM Kaidanét.
-Hahóó!-válaszoltam, túlzott erőfeszítéssel is.
Hallottam, hogy valaki fut hozzám, de nem látom, nagyon... Egyre homályosodik... Elvesztem...
                                       
~°°~
21:14
    Felocsudtam, és valami hívogatóan meleget éreztem... Ismerős volt, de nem tudtam, hogy pontosan mi az.Kinyitottam pilláimat, de zúgott a fejem;
-Hol vagyok?-kérdeztem rekedt hangon.
-Biztonságban-válaszolta az idegen hang. Végre kezdett kitisztulni homályos látásom, de akkor is volt még ami elnyomta érzékeimet;
-Az én nevem,Blake-felelte könnyed bársonyos hangon.
Tágra nyitom szeme, és erőlködöm, hogy ne könnyezek a fényviszonyok miatt; Látok egy fekete hajú, és ugyanolyan barna szemű srácot, mint én.Az ágyam mellett űl és mostanáig gondolom nézett. De nem a saját szobámba vagyok, hanem valaki máséba.
-Jaj, drága Nővérem, végre felébredtél!-kiálltott az a jól ismert hang, de most mégis örültem neki.Fellicity itt volt;
-Igen, fel... -és megsem várva, hogy befejezzem megölelt.Jól esett meleg kezeinek lágy érintése és most borzas haja tapintása.Visszaöleltem, mert jól esett olyasvalakinek, odaadni ezt az ölelést, akiben, megbízok és szeretek...
-Ne haragudj, látom nagyon álmos vagy, akkor, majd én, hozok át egy matracot, a gardróbbol és azon alszok.-magyarázkodott.
-Semmi baj.-Feletem könnyedén.-Szóval a te szóbádban vagyok,jó tudni!-igazítottam meg magamon a felsőt.
-Igen, és ne haragudj, de el kellett intéznem valamit, ezért nem voltam itt amikor felébredtél.-sóhajtotta.-Különben meg Blake,az egyik haverom talált rád, tudta, hogy a tesód vagyok és ide hozott,remélem nem gond.-nézett a szemembe, és várta mit szólok hozzá.
-Nem, dehogy!-mosolyogtam.-És köszönöm, Hugi.
-Szivesen!-mosolygott vissza.
-Akkor én megyek is!-szólt ránk Blake.
-Várj!-kérleltem, hogy maradjon még.Nem fogom kibírni a hugomnak az örökös szájjárását.
Meginogtam, de azonnal elkapott és vissza rakott az ágyra;
-Köszi, meg úgy látom nem biztosak a lépteim-siránkozva elmosolyodtam.
-Szivesen!-vigyorgott Blake.És 1000 wattos fogsorai örömtáncukat lejtették.-Akkor Holnap találkozunk!-állt fel és ment a dolgára.-Viszlát lányok!-azzal becsukta az ajtót.
Éreztem, hogy megfogom kedvelni Blake-t. Valami vonzott hozzá...
                  
~°°~
22:37
   Már rég ágyban lett volna a helyünk, de minket nem érdekelt... Beszéltünk és fecsegtünk,Fellicityvel.Jó érzéssel töltött el, hogy végre az örökös haragos falak lebomlanak közöttünk és közelebb kerülünk egymáshoz;
-Képzeld február 15.-én lesz a Jégcsillag bál.-mesélte. Én csak jóízűen hallgattam.-Vagyis 11 nap múlva.És választanak Királyt meg királynőt is!-örvendezett.
-Egyáltalán mire ünnepelnek,a Karácsony elment,oké,megajándékozták egymást,az újév elment,mondtak egy B.Ú.É.K-ot azt szevasz!-nyögtem fel.
-Hát nem érted?-várta a válaszom, de miután csak egy fejrázást adtam, folytatta-Ez az a nap,este, amikor a Hold és a göncölszekér, egymást alkotják,vagyis, a Hold körül alkotnak egy nagy kört, és ezért van az ünnep.
-Ó, akkor már értem!-világosodtam meg.-Van valaki akivel el akarsz menni az ünnepre?
-Igen, eddig Kaidannal akartam, de nem hozzám való, felnőtt típus, olyan, mint Te.-ábrándozott.-De mostmár van más kiszemeltem, például, Jeffrey, Marco vagy talán Jason.-látta hogy értelmetlenül néztem, ezért elmondta kik ők-Jeffrey, egy élsportoló tisztító, galádan szép kék szemei vannak és barnás feketés haja.Marco? cuki,édi és aranyos, Ő, inkább csak lovagol, de egy igazi szőke herceg!-mulatott Fellicity.-Jason...-itt nagy hallgatás következett-igazi rosszfiú, de ha tetszik neki egy csaj azt mind megszerzi.
-És miért, vagyis honnan tudod ezeket?-tudakolóztam.
-Az csak legyen at én sajátságos titkom.Egyébként a barátaimtól.-evvel lekapcsolta a lámpát és elaludt...
  
~°°~

Lélekszálló
  Második rész
     Harmadik fejezet
         -Gyanakvó tekintet-
2004. január 27. 7:00
 Álmosan keltem,nem vártam meg amig Fell felkel, ezért mentem át az én szobámba. Még Kiessa is aludt pedig ő korán kelő típusnak véltem.
Ekkor vettem észre egy felbontatlan levelet,nekem címezték;
Kinyitom;
"Miss Jerana Darkson!
    Önben megvan MIND AZ 5 ELEM amiben egy lélekörzőben kötelesen meg kell lennie.Felfedeztük, hogy ön az.
Tehát ön Miss Darkson egy Sulk, egy Lélekörző.
Köszöntjük, tehát a Lélekörző szakon!
                                            Mrs. Glinne Holt"
A szívem kihagyott egy vagy két ütemet is...Tényleg ugye nem csak álmodom...3x is át kellett olvasnom az üzenetet, hogy megértsem... Lélekörző vagyok...
~°°~
7:45
Féltem, de nem találkoztam ismerős tekintettel... Még Kaidannal sem.
Ekkor észreveszem Blaket;
-Hé,Blake!-szóltam utána.
-Igen?-vágta oda bosszúsan.
-Te is Lélekörző vagy?-kérdeztem.
-Igen.-vágta rá gyorsan és tovább sétált.
-És te, hogy boldogulsz ezzel?-nyaggattam.
-Sehogy, és most, kérlek, hagyj magamra!-utasított és elhajtott mellettem.
Nagyon rossz egyedül lenni, de ha nem áll szóba velem senki akkor jobb is így;
-Ne izgasson, ezen a szakon mindenkinek nehéz!-vetett oda egy mosolyt egy lány, egy ismeretlen lány.-Skylinne vagyok, örvendek!
-Én Jera.-ráztam vele kezet. Skylinne, igazán klassz lány volt, szőkés barna haj és csíkokban végig pedig piros, igazi "LAZA" lány volt, aki nem félt kockáztatni.
-Na, neked milyen óráid lesznek?-kérdezte, és felvette a gördeszkáját.
-Öhm... Nem tudom, csak egy levelet kaptam...-feleltem.
-Ó, akkor gyere megkérdezzük az igazgatónőt.-válaszolta lazán.
Követtem a keleti szárnyba, ajtók mellett haladtunk el, egyszer jobbra aztán balra kanyarodtunk,míg meg nem találtunk;
-Itt is vagyunk!-mosolygott Skylinne.
-Köszi!-mosolyogtam vissza.
-Állj, most nincs itt Mrs. Holt, fontos, ügyeket kell elintéznie!-kiálltott ránk valaki.
-Martha, kérem, Jeranának, nincs, sőt nem is adtak órarendet!-ordított vissza Skye.
-Ó, akkor jöjjenek velem!-válaszolta mogorván Martha.
-Egyébként nagyon kedves.-suttogta mellettem Skylinne.-Ő a suli titkárnője, de nagyon klassz fej. Egyébként meg egy szirén lelke.-mesélte tisztelettel újdonsűlt barátnőm.
Megálltunk Martha irodájánál és csak annyit mondott, hogy várjunk kint.
5 perc elteltével már hozta is;
-Meg is van, el nem tudjátok képzelni mennyit kajtattam utána, de végül meg lett!Sikeresen!-örvendezett.-Tessék Jera, köszöntünk a Lélekörző szakon!-rázta meg a kezem.
-Én is nagyon köszönöm!-lelkendeztem.
Azután vissza mentünk a Nyugati szárnyra, és mentünk óráinkra.
 Kivettem órarendemet fekete szögecses táskámból és megnéztem;
NAPIÓRAREND- Miss J. Darkson.nak
1.Bájolástan- Miss Pillea tanárnő
2.Lovaglás - Mrs.Klynessa tanárnő
3.Lélektan - Hirlana tinerius
4.Erdőtan -Hugor pap és Irina nővér
5.EBÉD
Ebéd után:(Válaszd ki melyikre szeretnél jelentkezni!)
6.Ijászat
             vagy
Lövészet
7.Rajz
            vagy
Blógistan
Nem tudtan választani, de végül csak sikerült;
6. _Ijászat_
7._Rajz_
Klassz órák lesznek és olyan könnyűek!
~°°~
9:35
   Könyörgöm, csöngessenek ki! Olyan unalmas ez az egész. Jegyzeteltem és csak jegyzeteltem... Unalmas volt nagyon, de nem szökhettem ki.
Miss Pillea; Úgy nezett ki mint egy múzsa, és imádta a zenét, igazi, álmodozó típusnak szemléltem meg . Hosszú barna haj a vége szőke, és gyönyörű mandula vágású sötét szemek...
           
~°°~

Lélekszálló
   Harmadik rész
            Első fejezet
-Szabadságnak érzett feszültség-
2004.január 27.
 10:05
   Siettem, ahogy csak tudtam az Istállóba. Szaladtam és beleütköztem... Kaidanbe...;Végignéztem rajta, fekete póló, farmer és egy bakancs.
-Ó,ne haragudj!-feleltem.
-Nem b...-itt elakadt a szava-Hát, te?
-Mi "hát én"?-értetlenkedtem.
-Hol voltál, egész álló nap, kajtattam utánad az erdőben!-süvítette le a fejem.
-Ne haragudj,tényleg, nem tudom mi üthetett belém,de, képzeld, Sulk lettem!-örvendeztem.
-Mi?-most ő értetlenkedett-Úram atyám, jaj de jó!-felkapott és megölelt...Én csendben türtem,-közben beszívtam édes illatát-,és nagyon megmerevedtem;
-Bocsi...-vakarta meg tarkóját(ZAVARBAN VOLT!).
-Nem gond!-mosolyogtam.-De gyere menjünk, vagy te nem lovagolsz?
-De, de te is?-visszakérdezett.
-Én megyek!-válaszoltam.
-Hé, Mr.Unix és Miss J. Darkson, kérem, jöjjenek, mert már elkezdődött az óra!-kiáltott ránk Mrs.Klynessa tanárnő;Magas és vékony volt, ugyanakkor karcsúan edzett, fekete haját összekötötte és sárga szemei voltak.
-Igen, asszonyom!-ordított vissza Kaidan.-Remélem majd belelépsz a lócitromba-nevetett és megcsikizett.És mi ez az új név,J?
-Majd te!-vágok vissza és elfutok.-Nem tudom...
Beléptem az istállóba; Hosszú folyosó volt, tele gyönyörű paripákkal, és isteni illatukkal.Széna illat volt és már nagyban állt az élet.Körülnéztem a névtáblákat; Volt itt Suttogás, gyönyörű sárga kanca egy nagy hokával az üstökén, Aranyfenyő, palominó szörzete volt és kanca, Patak, szürke ló egy nagy fekete pöttyel fején,hím.Aztán volt itt még , Rajnasit, gyönyörű fekete csődör,Borongás, egy sötétpej csődör, Jane, egy  barna foltos paci, és Hívószó, egy gyönyörű szürke kanca.Megálltam. Csak nézni tudtam, gyönyörű volt, ez a ló!;
-Szia, kislány-és benyultam a rácson.
-Ne!-parancsol rám Kaidan.
-Miért, hiszen olyan aranyos, és szép!-ábrándoztam.
-Mert ő egy pegazus leszármazottja,nem simogathatja meg senki, csak ha megengedi!-meséli Kay.
-Öhm...Ok!-idegeskedtem.
-Na jó gyermekeim, kezdjük!-hangzottak szavai Mrs. Klyessa tanárnő szavai.-Először is, kihozzuk az összes lovat a legelőre, hogy kiválasszák leendő gazdáikat, majd aztán, kapnak tőletek egy kis kényeztetést és ennyi lenne mára!
-Tanárnő!-szólt fel egy gyenge kis hang.
-Igen Miss Abigel?-szólította fel  a tanár.
-Hogy érti ön, hogy a lovak választanak minket?-kérdezte.
-Ugy, hogy nem ti, hanem ezeknek a nemes állatoknak kell benneteket választania,Nálunk mindig is így volt, hogy kezdő lovast, mindig a ló választ, csak a nagy, tapasztalt lovasok választhatnak saját lovat.-mesélte Mrs.Klyessa.
-Ó, akkor én már megtehetem...-sugta oda Kaidan, aki mostanáig mellettem állt.
-Jaj, ne légy el magaddal!-parancsolt rá Mrs. Klyessa Kaidanre.Kaidan fülét farkát behúzva tünt el mögöttem, csak hülyéskedik.
Kihoztuk az összes lovat...Odaálltunk hozzájuk sorba és vártunk ... Csak vártunk míg nem, odajött hozzám, Hívószó, az a gyönyörűszép szürke kanca...
-Szia...-akadt el a lélegzetem.-Hívoszó.
Prüszkölt és meghajolt előttem,ugyanezt tettem.
Látom Kaidanre is rátaláltak...Borongás ment oda hozzá.
Bevezettem Hívószót a bokszba és gondosan leápoltam.
-Hé, J.!-szólt oda Blake, akit eddig észre sem vettem.Egy fekete sapka, póló és nadrág volt rajta. Fekete haja csillogott az erős fényben.
-Hali!-vigyorogtam.
-J.,bocs, hogy olyan hülye voltam reggel!-kért elnézést.
-Nem, baj!-válaszoltam, nem haragudtm rá mert ugyan miért? legalább megismerkedtem Skylinne-nal
-Kösz- és már be is jött a bokszba.
-Ne, kérlek,Blake, ne gyere be, Hívószó, nem nagyon szereti az idegeneket!-szoltam rá.
-Ó, engem már ismer,már százszor lovagoltam rajta, és csak azért jöttem, hogy adjak neki egy kis ajándékot!-firtatta.
-Aha.-ráztam meg fejem.
Odadta Hívószónak az egy szál répát amit most huzott ki zsebéből és a lónak adta. Hívószó azonnal behabzsolta.
Blake megveregedte a magas viszont edzett lónak nyakát és elment, de azonnal vissza is jött, mert hívószó bekapta pólóját és vissza rántotta.Ráestem...Húzott magával és Blakere estem.
-Bocsánat.-suttogtam zavartan és éreztem ahogy lángba borult arcom.
-Nem, semmi!-somolygott Blake.
Felálltunk és összenevettünk;
-Te jó ég, veled vidámabb az élet mint képzeltem!-hahotázott.
Elhallgattam, Vajon ezt mire értette?
-Jera, hé, itt a...-Kaidan szaladt ide, de elhalgatott... Farkasszemet néztek egymással...Blake és ő.-Majd később vissza jövök.
-Rendben.-suttogtam.
-Mennem kell J, szia, késöbb ütközünk.-válaszolta és elrobogott.
Hát ez meg mi volt?
Mrs.Klyessa hangja vágott utat képzeleteimbe;
-Miss J. Darkson, szép munkát végzett!-ámuldozott Mrs.Klye.
-Köszönöm.-rebegtem.
-Ön, nagyon is ért a lovakhoz!-dicsért mg.-Ha gondolja itt maradhat vele még egy kicsit és megetetheti ezt a Gyönyörűt.
-Igen!-egyeztem bele azonnal.
~°°~
11:36
Amikor már mindennel kész voltam,óráim megvoltak és már csak az ebéd hiányzott; kiosontam és szaladtam vissza a Nyugati szárnyba a Sulkokhoz.Annyira izgultam, és tessék, itt vagyok, és virulok, nem zavartatom magam azzal, hogy kevésbé van baráti köröm.
Skylinne, Kiessa, Blake... Nekem ez is elég!
-Hé Csajszi!-süvít el mellettem Skye és ismeretlen másik két barátnője.-Ők itt,Rose és Marina-mutatott be a két lánynak.
Rose egy szép vágású lány volt,szőke haj lefelé már fehér,telt ajkak és gyönyörű zöld szemek.
Marina más volt; Vörös haj és a végénél már fekete, sárga szemek.
-Örvendek!-lelkesedtem fel.
-Ó, TE, tényleg, Jerana Darkson vagy?-sopánkodtak.
-Igen.-feleltem zavartan.
-Akkor te is...Öhm...Sulk vagy?-kérdezték.
-Igen, miért?
-Néhányan azt állítják, hogy nem tudtak hova máshova tenni ezért, vagy Sulk.-nézte a földet Marina.
-Tessék, ki?-förmedtem rájuk Rosenak megse rebbent a szeme, de Marina hátra hanyatlott.
-Ott e'-bökött oda fejével Rose egy asztalhoz...Ahoz az asztalhoz aminél ott ült a testvérem Fellicity és még pár ismeretlen tag.FElháborodtam, és azonnyomban át robogtam az asztalok között, és Farkaszemet néztem hugommal...

Lélekszálló
 Harmadik rész
2.fejezet
11:38
     Csak néztem és néztem húgamot amíg észre nem vett...
-Fellena Fellicity!-ordítottam rá. Akkor zoktam így nevezni ha nagyon ideges vagyok. Most egy  lime színű blúz és egy fekete fehér foltos nadrág volt rajta, haját kiengette és egy Hajpánt volt rajta.
-Igen, mi bajod Jerana?-nézett rám.
Ökölbe szorúlt a kezem, ő a menők asztalánál ült... Ajjaj ez nehezebb lesz mint gondoltam...
-Ki meri azt állítani rólam, hogy egy selejt, egy hasztalan porcica vagyok a kövön?-csaptam rá kezemet az asztalra.
-Én és a barátnőim-állt fel egy modell alkatú lány...-Gondolom nem ismersz,Ilinor vagyok.Örvend...Inkebb nem. Úram atyám, te, ápolod a hajad, egyáltalán?-undorodott el... Narancsos vöröses haj és meleg barna szemek.
Elszakadt az bizonyos "BÉKETŰRÉSI" Szalag vagy cérna,( tök mindegy)
-Jerana Darkson.És igen...-feletem hidegen és össze húztam szemeimet.-Hogy mered ezt állítani Rólam?
-Te csak egy senki vagy, Drága, Jer.-mosolygott lekezelően Ilinor.-Töredezett hajjal, hogy mersz hozzám szólni, sőt rámnézni is?
-Elég lesz!-fogta meg karjaimat Skylinne.-Hagyd őt békén, Te, R*BANC!
El sem hiszem... Skylinne kiállt mellettem... Végre barátokra leltem.
-Hagyd abba, Ilinor!-szólt rá Blake.
Húgom csak ott ült a salátájába bámúlva és nem nézett fel.
-Te kis hülye csicska!-acsargott Ilinor.-Skye kussolj el, mert megfogom a deszkádat és széttöröm!
-Elég lesz!-szólt Irina nővér.-Kedves Ilinor,kérem fáradjon Mrs.Holt igazgatónő irodájába!-egy pillanatra hallgatott és végignézett rajtunk.-Ön is Miss Skyelinne.
-Vesztesek vagyunk...De sebaj, veled mindig vidám az élet, J.!-suttogta a fülembe Skye és gyorstembóban felkocogott a lépcsőn.
-Klassz, kösz Nővérem, hogy az összes barátomat bajba sodrod!-hisztizett Fell.
-Ne mond az Te nekem, hogy az a kis kurva a barátnőd!-szóltam nyugottan, de a bensőm nem az volt. Hogy meri, az akis... Fellicity is olyan fura...
-Pszt, J., feljössz, leselkedni,hm?-kérdezte Blake, Rose és Marina.
-Ahan, menjünk skacok!-válaszoltam és invitáltam öket felfele.
Még vissza néztem húgomra aki ott állt nem mozdult, vállat vontam és ügettem fel a lépcsőn...
~°°~
12:03
   Ott  voltunk az igazgatói szoba előtt, hallgattuk amint,Mrs.Holt ordít Skyelinne-nal és Ilinorral.
-Hogy csinálhatnak ilyet?-kérdezte az igazgató.-Lányok, 3 hétre vagy többre, közmunkára lesznek hivatottak, amint vége lesz a hat órájuknak azonnal lemennek a büntetőbe és Mr. George-nál jelentkeznek közmunkára!Megértették?
-Igen-válaszolta a földet bámulva Skye.
-De?!-reménykedett Ilinor, részemről, nagyon is megérdemli amit tett. Töredezett haj, NEKEM SOHA! nem volt még!
Aztán gyorsan leültünk és kibámultunk a fejünkből, nehogy észre vegyék...
-Srácok, hát ti?-Skye meglepődött, nagyon is .
Vállat vontunk...
-Na szép, ezt jól megcsináltátok,Gratu!-kurjongatott dühében Ilinor.-De szögezzük le csajszi, Kaidan az enyém, és nem veheted el tőlem!És még valami... Ha a posztomra pályázol akkor véged!-ezzel kopogott tűsarkuján.
-Mi? Nem értek semmit...
-Ilinor a mindenes, vagyis, hogy Ő, a sulkokvezetője...-mondta lehajtott fejjel Marina.
-Igen, az a kis hülye úgy el van telve magátol, hogy rossz nézni!-felei undorral Rose.
-Járt egyszer Kaidannal és... Nagyon nem passzoltak!-kuncogott Marina.
-És ne haragudj, Skye, tényleg nem akartalak bajba sodorni...
-Semmi baj.-megölelt, és én pedig vissza öleltem.
-Na, ki jön Íjászatra?-kérdezte Blake.
-Én.-válaszoltuk egyszerre Skyelinne-nal.
Kimentünk az udvarra;
  A fák még mindig csupaszak és havasak voltak, de már pár hóvirág kibújt a vastag hó fogsága alól.A fenyőfák alatt ott volt néhány ismerős fej, köztük Kaidan is. És Kiessa;
-Hé Kiessa!-integetek. Már futottam volna, de Blake lefogott és...

Lélekszálló
Harmadik rész
3.fejezete
-Szívbőljövő melegség-

2004. január 27.
12:15
         
         És Blake megfogta a kezem.Felnéztem Blake tekintetébe; Azt sugározta, hogy nem menjek oda Kiessához... Nem értettem ők ketten miért nem bírják egymást Kaidannal. Most már tényleg nem értettem semmit...
-Öhm... Blake mi a bajod?-böktem a fejemmel Kiessa és Kaidan felé.
-Semmi, hercegnő.
-Ne hívj így!
-De igen, hercegnő.-odajött és megcsikizett...
-Hé, hagyd abba!-sikoltom örömömbe.
Akkor megláttam, hogy itt van előttünk a korcsolyapálya;
-Ó, korcsolyázni akarok!-kiáltja el magát Skye.
-Veszünk jegyet?-kérdezi Blake, miután abbahagyta a csikizésemet.
-Ide nem kell jegy csak korcsolya!-okoskodom.
-Oké de akkor honnan szerzünk?-kérdezi Blake.
-Á, nézd ott egy kis bódé!-kiáltja Skye.
Gyorsan oda battyogunk és  megkérdezzük lehet-e korizni;
-Természetesen!- feleli egy ismerős hang... Miss Piella tanárnő az és egy nagy teás üveget kortyolgat.
-Ez az!-kurjongat Skye és felmegy a jégre.
Én jó magam is bekötöm a koricipőm és felügetek a jégre, de azonnal el is esek, vagyis... hát esnék ha Blake el nem kapott volna.
-Kösz!-felem és belé karolok.Ő boldogan korizik mellettem amíg nem biztos a közreműködésem...Legalábbis ezt mondta.
Marina korizott oda hozzánk;
-Hé, nektek nem Íjászatra kéne mennetek?-kérdezte, és szeliden elmosolyodott.
-Öhm...Nem tudom...-felete helyettem is Blake. De továbbá nem figyeltem rájuk, mert elkalandoztak gondolataim, csak fürkésztem az embereket(lelkeket), hogy meglássam végre, azt amit keresek...
      Tulajdonképpen nem tudtam mit keresek ennyire, mohón és felzaklatottan;
Ott volt Ő... csak néztem, és néztem, gondolom nagyon banbán;
-Mi az, hercegnő?-kérdezte Blake. De aznnal el is fordult miurán meglátta mit nézek olyan nagyon.-Ne nézd már így őket, kérlek, Jerana!
Elvörösödtem, és rápillantottam;
-Bocsi.
-Nem baj, de gyere, inkább tanulj meg korizni!-kuncogott.
-Oké.-és már szaladtam is előle a korcsolyámmal.De valakibe bele ütközöm... Ó, ne, Ő az!
Kaidan...
-Öhm... Bocsi!-éppen Kiessával beszélgetett, amikor neki mentem.
-Semmi... Á, szia J.!-köszönt.
-Szia Kaidan, Kiessa, hogy s mint?-érdeklődöm.
Vállat von.
-Képzeld, Jerana, is Sulk lett!-örvendezett Kaidan.
-Ó, de jó, GRATULA!-néz elismerően Kiessa.-Már felvetted amit adtam?
-Igen, persze!-tudtam , arra gondol, hogy hordom-e a kitűzőjét.
Ismerhetetlen; az vagyok... Nem tudnak teljesen megismerni...
Ekkor Blake a hátam mögé áll és megijeszt... Felugrok és idegesen nevetni kezdek;
-Basszus, ne merj több ilyet csinálni,megértetted Blake?-fenyegettem meg...
-Igen...-somolygott.-Hercegnő!
-Nem vagyok hercegnő!-kiáltottam, és oldalba könyököltem.
-Áu!-szisszen fel.
Én csak kárörendően mosolygok. Addigra Blake már ott is van Skye és Marinanál.
-Na jó, Kiessa menjünk!-szól Kiessának Kaidan.
-Kaidan, várj!-szólok utána.
-Most mi az?!-dühös volt nem tudom miért.
-Mi van közdted és Blake között, olyanok vagytok, mintha a szemetekkel megölnétek egymást.
Hallgat;
-Tudni akarom...
-Kérlek elmennél egy kicsit, Kiessa, majd megyek utánad,Jó?-kérdezte Kaidan.
-Oké.-láttam Kiessán, hogy picit meglepődött, de attól függetlenül elment.
-Bökd ki!-acsarogtam.
Hallgatott;
-Kérlek, nem mondom el senkinek!-fogtam meg karját.
-Délután 4.00-kor legyél az erdőbe, az egyik odvas fánál!-utasított avval otthagyott.
Visszakecmeregtem a srácokhoz, de semmi kedvem ezek után cseverészni velük... Kaidan, tényleg ennyire nem bízik bennem?
Lélekszálló
Negyedik rész
  3.fejezet
-Értetlenség,hallgatás-
2004.január 27.
16:00
     Torkig vagyok mostmár Kaidantől, nem tudta volna a koripályánál elmondani ezt a valamit?!
De nem, persze, hogy nem, mert neki mindig ilyen titokzatosnak és áthatottnak kell maradnia!... Magamnak keresem a bajt... Én akartam, nem hibáztathatom, Kaidant.
Friss szellő suhant végig rajtam, ahogy kiléptem a kastélyból, sétáltam, nem is inkább már futottam, de nem értettem miért sietek oly nagyon... Bekászálódtam az erdőbe... Nem tudtam PONTOSAN hol van Kaidan, de azért nagyon is figyeltem... Fenyő orrfacsaró illattára csapott meg, kezdtem lenyugodni, de akkor sem egészen.Madarak csiripeltek, baglyok huhogtak és a háttérben még farkasok is vonyítottak. De ekkor megláttam, Őt... Szürke kabátot és fekete nadrágot viselt, láttam arcán, hogy mennyire bele van merülve gondolataiba.De azért is ki akarom zökkenteni belőle;
-Na, beszélj!-parancsoltam rá.
Megrezzent,forgatta szemeit, de belekezdett.-Ugyebár, vagyunk mi sulkok és vannak a tisztítók... De Blake más... Vagyis hát, Sulk, de sötét sulk, vagyis sötét lélekörző.
-Mi? Blake nem jó, hanem rossz sulk? Baromság!-vágtam rá.
-Nem, nem az, és kérlek, J., ne szakíts félbe!
-Rendben!-morogtam.
-Blakenek nem sulk ereje van, tehát nem ez az 5 elemes baromság...Hanem neki más, és mind csupa rossz, kiskorában ismertem meg... Volt vagy 200 éve is, de akkor is, egy lélekevő rabszolgaként tartotta fenn... Amint rátaláltunk csapatunkkal azonnal elhoztuk Arunasiviába és azóta megmaradt... De akkorian nem vettük észre rajta a harapást, gondolom egyszer megharapta a Cravoj... Ez okozza azt, hogy néha piros a szeme... Észrevetted már?
Nem válaszoltam;
-Nos?
-Nem.-feletem, ledöbbentem, Blakekkel testvérek is lehetnénk annyira hasonlítunk, csak neki nics egy jó lélek huga...
-De úgy vettem észre hogy neked is vannak pillanataid...Mikor...
-Igen, vannak.-suttogtam.
-De neked az a bajod, hogy Fellicity a jó, Te meg a rossz...Igaz?
Mindenre rájött, menj már! Indulj, Rohanj!
Földbe gyökerezett a lábam...Érztem, hogy most kicsit vöröses lett a szemem...Már csak arra emlékszem, hogy valami megszorított...
                                                                                      ~°°~
19:23
 Ébredeztem... Kezeim, valamitől nagyon melegnek érződtek... Éreztem azt is már, hogy valami nagyon néz... Kinyitom lassanként pilláimat... Nem láttam a sötétben, mikor már szemem hozzászokott a sötétséghez, az láttam, hogy;
Kaidan a kezemet fogja...
-Kaidan, hol vagyok?-feszengtem.
-A szobádban, de ne aggódj, csak én vagyok itt.
-Mi történt?
-Megtámadtál, és azt mondtad, hogy...Öhm... Promossive
-Te jó ég!-megsimítottam a homlokát-Sebek vannak rajtad!
-Tudom, és nem haragudj, hogy benyugtatóztalak, de muszáj volt...
-Nem baj, de most menj el jó?-egyedül akartam lenni és kisírni magamat.
-Jó.-suttogta.-Később beszélünk.
Azzal kiment, feltápászkodtam és utánaszaladtam;
Megöleltem hátulról...
-Inkább, maradj!-kérleltem.
-Rendben.-mosolygott kajánul.
                                                                                     ~°°~
 23:21
Beszélgettünk és beszélgettünk, erről a Sulks dolgokról, viccelődött jó sokat, nem olyan volt, mint szokott... Kicsit más volt.
De mindegy is, mert egyszer csak éreztem, hogy elnyomott az álom... És én rajta fekszek... Nem, Jerana! Nem!
-Kay!-suttogtam, és megböktem lábát.
-Hmm...Mi az?
-Kaidan Unix, kelj fel!
-Erre azonnal felugrott, én meg csak ott röhögtem;
-Nagyon vicces!
-Az, tényleg, az!-kacagtam, erre már ő is mosolygott;
-Na jó, én megyek is, szia, reggel találkozunk!-köszönt el.
-Szia!-suttogtam, majd visszabújtam a meleg takaró alá...